AKASSZÁTOK FEL A (kis)KIRÁLYOKAT! – előzmény: Eü, Sicko

2008. január
Csath Magdolna így ír erről könyvről: “A luganói tanulmány” nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások “kiiktatásával” képes elkerülni. Ehhez van szükség a “grandiózus népességcsökkentő tervre”, amelyet a szakértői csoport végül a “titkos megbízók” asztalára letesz. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a “tervet”, ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne. Néhány hónapja készült el Michael Moore filmje a Sicko. A film elején mondják az amerikaiak a saját “TB”-jükre, hogy: a hosszú várólistákkal, romló és csökkenő ellátással kezdődött…

AKASSZÁTOK FEL a (kis)KIRÁLYOKAT!
Cikksorozat nemzetünk kipusztításáról, értékeink kiárusításáról, vagy megsemmisítéséről

Petőfi után szabadon:

Kaszálhatod a fűt világvégeig,
Holnap kinő az, ha ma lenyesik
Tördelheted le a fa lombjait,
Idő jártával újra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat –
Akasszátok föl a (kis)királyokat!

Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál írtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezrek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a (kis)királyokat!

AZ EGÉSZSÉGÜGYI „REFORM” TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
2007.12.17-én a többségében megélhetési politikusokból álló „szemkilövető törpe párt” zsarolására a parlamenti többség megerőszakolta az országot. Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről tartott szavazáson. Ahogy a médiákban is megjelent nem kevés pénz megszerzéséről van szó, a tét évi 1600 milliárd forint. (ráadásul az ebből gazdálkodó “E” alap – egészségbiztosítási alap – magánkézbe adása alkotmányellenes!) Különösen annak fényében, hogy ezt a hatalmas összeget meg lehet szerezni, egyszeri 120 milliárdos befektetéssel, Íme a Kóka által előszeretettel hangoztatott sikeres üzlet, amely értük és ellenünk van.

Hiába tiltakoztak mind a szakmai-, mind a civil-, mind pedig a szakszervezetek és még a baloldal prominensei is: “Hajthatatlan kormányzati gőg”: baloldaliak a tb-reform ellen

Az erőszakolók, nyilvánvalóan nem őket képviselik, sem a kisembereket, pályakezdőket, munkanélkülieket, de leginkább nem a választóikat. Nevüket az alábbi linken lehet megtekinteni: 2007.12.17.19:57:00-i szavazás adatai

Ugyanitt nem csak fényképük látható meg, hanem az a meglepő (meglepő?) tény is, hogy a 185 MSZP-és képviselőből 99-et választóik segítették a képviselői székbe, míg 86(!) fő különböző pártlistáknak köszönheti azt. Az SZDSZ-nél ez az arány még megalázóbb: a 19 szavazó „képviselőből” 14 a listás „képviselő” és mindössze 5 fő „képviselte” a rájuk szavazókat.

Legyen ez intő példa a jövőre nézve! Ha csökkenteni kell a képviselők számát, akkor azokat kell eltávolítani a parlamentből, akik a különböző listákat „képviselik”, mert ez azt jelenti, hogy voksoló képviselők közel fele senkinek sem tartozik elszámolással, – ha csak nem saját lelkiismeretének – már, ha van neki olyan! Feltétlen szükséges még a 2010-es választások előtt rendezni, a képviselők visszahívhatóvá tételét, – akár népszavazással! – ezt azonban csak a képviselők közvetlen megválasztásával lehet biztosítani. A pártlistákat, pedig felejtsük el végleg!
2007.12.17.19:57:00-i szavazás
Szavazás adatai
Szavazási mód: Név szerinti
“Igen”-ek száma: 204
“Nem”-ek száma:168
Tartózkodások: 1
Összes szavazat:373

Az egészségügyi „reform” a kórházi napidíjjal, vizitdíjjal, fejkvótával, kórház privatizációval egyetemben nem az emberek egészségmegőrzését, gyógyulását, életesélyeit szolgálja! A megszorító intézkedések, – melyeket pofátlanul reformnak merészelnek titulálni -, erőszakos, türelmetlen bevezetése miatt, már most is emberek haltak s halnak meg, „szerencsés esetben” megnyomorodtak, vagy várható élettartamuk a kezeletlenség, fejetlenség miatt tovább csökken!

Még néhány példa a már ismerteken túl:
– Pesten egy építőipari ifjúmunkás két szöget eresztett a kézfejébe szögbelövővel, a sürgősségin azonban megtagadták tőle a műtétet, mert nem fizetett vizitdíjat. Csak tetanuszt kapott, sérült kezét pedig bekötözték, benne a szegekkel.
– Sokunk életébe kerülhet, ha nem tudjuk megvédeni szerzett jogainkat, feltartóztatni az egészségügyi rendszer szétverését, a jóléti államiság leépítését. Intő példa a győri fiatal esete, akit agyvérzéssel szállítottak kórházba, majd a biztonsági őr tovább küldte, ahelyett, hogy orvost hívott volna. A fiatalember nem élte túl, amit esetleg túlélhetett volna.

Ennek az elcseszett „több biztosítós” törvénynek a haszonélvezői a magánbiztosítók lesznek a mi esetünkben is, mert azok befektetői/tulajdonosi profitjáért vannak. S hogy mennyire káros már most is ez a rendszer, ennek „eredménye” a megnövekedett várólistákon, a fejetlenségen és a pénzhiányon jól lemérhető!

“hisz a kongresszust fontosabb ügyek kötötték le. – Így az egészségipar háborítatlanul léphetett át a XXI. század első felébe.
– A HUMANA megduplázta negyedéves bevételét, és további növekedésre számít.
– A United Health megtriplázta részvényei értékét. Arcpirító profitot termelve,
– emelkedő bevételek, mint az AETNA-nál Egyes részvényeseik hatalmas vagyonra tettek szert,vezetőségüket milliárdossá téve, és kijátszva a törvényeket.
Kívánnak közcélra is fordítani vagyonukból?

De a legnagyobb eredményük az volt, mikor megvették az USA kongresszusát is. Washington munkában: Lobbisták érkeznek ajánlataikkal… – négyszer annyi lobbistával,mint ahány kongresszusi képviselő, még az öreg cimborákat is kivásárolták. Hallgatásáért Hillary jutalmat kapott, és az egészségügyi szerződések második legtöbbet kereső kedvezményezettje lett.
“Egykor ellenség, ma forró ölelés Clintonnak az egészségipartól” A teljes egészségügyi rendszerünket átadtuk a magánbiztosítóknak. Övék minden irányítás. Nos, nem minden irányítás.A gyógyszergyártók éppúgy megvették képviselőiket. Ennyibe kerültek az urak.
És ez a hölgy, ez a fickó, és ez, és ő is. Hölgyeim és Uraim, az Egyesült Államok Elnöke!A legnagyobbat hagytuk a végére. Mire adták a pénzt? Egy törvényt akartak elfogadtatni.”

Néhány hónapja készült el Michael Moore filmje a Sicko. A film elején mondják a az amerikaiak a saját “TB”-jükre, hogy: a hosszú várólistákkal, romló és csökkenő ellátással kezdődött…. “A mai napon új nemzeti egészségstratégiát jelentek be Célja pedig egyszerű: Azt akarom, hogy Amerikáé legyen a világ legjobb ellátórendszere. És azt akarom, hogy minden amerikai hozzájusson az ellátáshoz, amire szüksége van.”
– Nixon és Edgar Kaiser terve nagyszerűen működött. A következő években a betegek kevesebb és kevesebb ellátást kaptak. Egyre hosszabb várólisták, egyre rosszabb ellátás.
Nem ismerős?

a film szövege itt olvasható

Kezdetnek álljon itt a film szövegéből, jó néhány részlet: Amikor arra hivatkoztak, hogy Amerikában is milyen jól működik… hát az nézőpont kérdése, hogy kinek. Úgy gondoljuk rendkivül tanulságos, és érdemes végignézni ezt a filmet: Íme a szép jövőnk egy szelete, melyet a horváthágnesek, kókajánosok és bábjaik próbálnak még regnálásuk alatt erőszakolnak rá a nemzetre. Kóka szerint, ha arra várnának, hogy széleskörű egyetértés jöjjön létre, lemondanának a reformokról (nem a reformról, a haszonról, a megszerezhető pénzekről – szerk.)

“- Azért egy ember volt az egészségiparban, aki bírt lelkiismerettel: Dr. Linda Pino, korábban szakorvos a HUMANA-nál. A nevem Linda Pino, és azért jöttem, hogy nyilvános gyónást tegyek.1987 tavaszán belgyógyászként megtagadtam egy embertől az operációt, ami megmenthette volna az életét, ezzel halálát okozva. Se személy, se csoport ezért nem vont felelősségre, mert tettemmel valójában a társaságomnak félmillió dollárt takarítottam meg. Tettem továbbá magával vonta kiváló minősítésemet mint szakorvosi vezető, és biztosította előmenetelemet a betegellátás terén. Néhány száz dolláros fizetésem, amit szakorvosként kaptam, hatjegyűre emelkedett új, szakvezetői minőségemben. Munkám teljes ideje alatt elsődleges kötelességem az volt, hogy szakmai tudásomat alárendeljem a társaság érdekeinek, akiknek dolgoztam. Újból és újból elmondták, hogy nem ellátást tagadok meg, hanem kifizetést. Tudom, a magánellátás hogyan csonkítja és öli meg a betegeket. Tudatni akartam a piszkos , unkáról, amit a magánellátás végeztet, és hogy szégyellem a sok ezer papírt, amire a halálos szót írtam: “elutasítva”. Köszönöm.”

Már a „reform” eddigi „eredménye” is siralmas: betegek a folyosón fekve, kiszolgáltatva tűrik, hogy ellássák (katéterezzék, pelenkázzák) őket, – még szerencse, hogy eközben nem kell hónuk alatt szorongatni „Ágnes asszony” páncél kazettáját (!), – nem baj! majd februártól… – addig meg vigasztalódjanak cinikus szavaival: „Van olyan helyzet, amikor teljes mértékben elfogadható, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek – …”, (több héten, hónapon át – tesszük hozzá a tények alapján – szerk.) aztán meg a mentőre várjanak akár tizenórákat,

A mentősök és orvosok, pedig nem tudják, hová vigyék, utalják őket, és még sorolhatnám az Ágnes asszony szerint elfogadható dolgokat. Az pedig, hogy közben a beteg meghal, – ugyan már! Az egészségügy deformereit nem érinti, ergo nem is érdekli őket!

Elgondolkodhatunk, vajon hogyan végzi majd a nagy reformátor: Horváth Ágnes? Ahogy koszorús költőnk Ágnes asszonya? – aki LELKIISMERETE parancsára a pataknál vezekel, míg él. Vagy, mint Lady Machbet? Nem valószínű! Hiszen ami nincs, az nem furdal! A szakértelem és empátia megléte kifejezetten hátrány az egészségügy bársonyszékében, itt még az elfogadható kommunikációra sincs szükség. Elegendő jóban lenni a sikeresekkel, és végrehajtani amire utasították. S minél gátlástalanabbul, cinikusabban teszi, annál biztosabb a „megérdemelt” jutalom. S meg is fogja kapni, – hisszük!

A feladat mindössze, hogy eltüntessék azt a néhány millió magyart, amennyivel a Világ Bank szerint több van a kelleténél.
Valahogy így gondolkodhatnak? :
„- Szociális háló? Mi az? Már a kerete sem létezik!
– a „potyautas” pusztuljon! Ja, hogy megszüntettük a munkahelyét, – miközben vissza nem térítendő támogatást adtunk a az „egyenlőbb” gazdálkodóknak, munkahelyteremtés okán? – ugyan, kicsire nem adunk.
– hogy még elhalálozás előtt akarnak nyugdíjba menni, – sebaj! megemeltük, és még fogjuk is(!) a nyugdíjkorhatárát,
– aztán tovább rontjuk a keresetek és nyugdíjak vársárlóértékét: „Ön dönt, eszik vagy számlát fizet” – gyógyszerre pedig nem fogja jutni!
– vállalkozni akarsz: na, akkor adózz, míg belegebedsz! – vagy húzz el Szlovákiába!
és még teli vagyunk jobbnál jobb ötletekkel!”

Visszatérve a Luganoi Tanulmányra, had idézzem az utószót Csath Magdolnától:
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a “titkos megbízói kör” által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a “tervet”, ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.

Nos úgy tűnik számukra a pénz megszerzésénél nem létezik erősebb parancs, s innentől kezdve csupán technikai kérdés mi a népirtás eszköze: gázkamra, vagy TB -, Eü reform, és a bevezető részben felsoroltak.
De az idő nem a magukfajtának dolgozik hosszútávon!

(2008.01.19.)
Audie
Luganoi tanulmány adatgyűjése: Claymore Fort András

Kategória: ARCHIVUM, Audie, Fort András, SZERZŐK
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.