Január 3-ról 4-re virradó éjszaka látványos meteorhullás várható a Földre.
Quadrantidákról van szó, az egyik legerősebb meteorrajról. Ha az égbolt északi részére pillantunk, megláthatjuk, hogy percenként párszor az égen fényes meteorok hullnak: egy pillanatra felvillognak, majd elhalványulnak.
Meteorok nem mások, mint a szétesett üstökös kis részecskéi. Saját röppályájukon repülnek, és évente egyszer átszelik a Föld röppályáját, mondja, Vlagyimir Szurgyin asztrofizikus.
– A Naphoz közeledve, a meteor elveszíti külső burkolatát. Felületéről elpárolog a gáz, maga után húzva a porfelhőt. Amikor ezek a kis részecskék másodpercenként 40 kilométeres sebességgel a Föld légkörébe kerülnek, a levegővel történő súrlódás során elégnek. Egyetlen egy részecske sem éri el a Földet, és nem veszélyezteti sem minket, sem repülőgépeket.
Minden ilyen eső után a Föld felszínére több tonna üstökös anyag rakódik le, amelyre majd rábukkanunk az Antarktisz jegén. Ezek a nyomok értékes információkat tartalmaznak arról, miből alakult a Naprendszer, honnan származnak az üstökösök. Vlagyimir Szurgyin szerint még a meteorok felvillanása is értékes tudományos információt ad.
– Amikor elégnek a légkörben, villanásukból meg lehet állapítani vegyi összetételüket. Lefényképezve a spektrumot, megtudjuk, miből álltak ezek a részecskék, és így az „anyatestük”.
Mielőtt üstökösök részecskéi elégnek a légkörben, keresztezik a nemzetközi űrállomás és sok műhold útját. Egy ilyen meteor „támadás” után a repülőszerkezet burkolatán mikroszkopikus sérülések keletkeznek. De nagy problémákat a meteorrajok nem okoznak, folytatja Vlagyimir Szurgyin.
– Még nem történt egyetlen egy eset sem, amikor kozmikus szerkezet súlyos sérüléseket kapna kis meteoritoktól. De ezek megrontják az ablakokat, az üveg kevésbé átlátható lesz, a napelemek kevesebb villamos energiát adnak. Ezért jobb, ha az állomás elkerüli a porrészecskék többségét.
A Quadrantida eső intenzitása évről évre változik, és nehéz megmondani, hogy mennyire erős meteoreső lesz az idén. A Föld hol sűrűbb, hol kevésbé sűrű meteorrajon keresztül megy át. Amikor a Föld és az üstökös volt magja maximálisan közeledik egymáshoz, nagyon erős meteoreső történik.
Így volt ez 1966-ban, a Leonidák meteorrajjal. Akkor másodpercenként 30 csillag villant fel. Az esemény bekerült a tankönyvekbe. Bár az ilyen események rendkívül ritkák.
Idővel a Quadrantidák és más meteorrajok – Leonidák, Perseidák, Gemenidák, összesen kb. 20 van belőlük – lassan elhalványulnak. A meteoresők fokozatos kihalása több száz évig, sőt több ezer évig is eltarthat. De ez nem jelenti, hogy azok az emberek, akik akkor élnek majd, nem csodálhatják ezt a látványt. Hiszen újabb üstökösök repülnek majd a nap felé, és útközben elveszítik az anyagukat. Így új „csillaghullás” keletkezik.
Terra Incognita 