Dr. Drábik János, a magyar nemzet meghatározását kimunkáló Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében megtartott Nemzetstratégiai konferencia elnöke fontos elvi észrevételeket fűzött Orbán Viktor miniszterelnöknek a MAZSIHISZ-nak írt levelére, amelyről a Magyar Távirati Iroda (MTI) adott hírt. Alább közzétesszük Dr. Drábik János felszólalását. 2014.04.16.
Egyetértünk Orbán Viktor Miniszterelnöknek a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapi alkalmából a magyarországi zsidó hitközségek szövetségének írt levelével. Valóban „a magyar zsidóság fájdalma minden magyar ember fájdalma. Bár a holokauszt borzalma zsidó honfitársunkra méretett, az ő életüket, javaikat pusztította el, a nemzet közös fájdalma és vesztesége volt. Felfogásunk szerint ugyanis a magyar zsidóság a magyar nemzet része volt és az is marad”.
Ehhez az utolsó mondathoz azonban hozzá kell fűznünk azt, hogy ez csak a Magyarországon élő zsidó közösség egy részére érvényes.
A zsidó származású magyarok egy része elégedett az emancipációval, de az integrált együttélésen túlmenően már ellenzi a beolvadást, az azonosulást a magyar nemzettel. Elutasítja az asszimilációt, és minden rendelkezésére álló eszközzel ragaszkodik az elkülönüléshez, mert így védekezik a magyar nemzetbe történő beolvadással szemben. A sokszorosan megszerveződött Magyarországon élő zsidó közösség nemcsak vallási közösség, hanem etnikai, genetikai, vérségi közösség, hagyomány- és kultúrközösség. Ezekbe a zsidó szervezetekbe azt a magyart, aki nem zsidó származású, nem fogadják be.
Ez a közösség tehát nem része a magyar nemzetnek, hanem úgy, ahogy a Magyarok VIII. Világkongresszusa és annak Nemzetstratégiai konferenciája a magyar nemzet meghatározását kidolgozó vitájában kiérlelte, ez a közösség egy Magyarországon élő népcsoport.
Miután a zsidó nemzetnek immár van saját állama a magyar államnak és a magyar nemzetnek ugyanazokat az identitás-követelményeket kellene támasztania a magyar nemzethez tartozás vonatkozásában, mint amilyeneket Izrael is megkövetel a zsidó nemzethez tartozás ismérveiként. Ez azonban több szempontból sem lehetséges.
Ha a Magyarországon élő zsidó közösség a magyar nemzet része akar lenni, akkor tagjai legyenek magyarok és életükben a magyar néppel és nemzettel vállalt sorsközösségnek adjanak meghatározó szerepet a zsidó sorsközösséggel szemben. Ahhoz, hogy zsidó honfitársainkat a magyar nemzet szerves részének tekinthessük, el kell dönteniük, hogy magyar identitásuk erősebb, mint a zsidó. Mint tették azt Radnóti Miklósok, Karinthy Frigyesek, Szerb Antalok és Somló Bódogok. Ahogyan kifejtették azt jeles zsidó gondolkodók mint Dr. Fejér Lajos 1936-ban vagy Tábor Béla 1939-ben és 1990-ben írt munkáikban.
Amikor a Magyarországon élő zsidó közösség szervezeteiből kirekeszti a nemzsidókat, valójában azt hozza a nemzsidó magyarok tudomására, hogy ő el akar határolódni a magyaroktól, és nem tartja magát a magyar nemzet olyan részének, amilyen a többi nemzsidó magyar állampolgár.
Akkor tudjuk tehát a magyar zsidóságot a magyar nemzet szerves részének tekinteni, ha ez a közösség hagyomány- és sorsközösséget is alkot a magyar nemzettel, ha neki is fáj az a nemzetközi bűncselekmény, amelyet a világot irányító erők Versailles-ban elkövettek a magyar nemzet rovására, hogy egyedül vele szemben tagadták meg a történelmi elv, az etnikai elv és az önrendelkezési elv alkalmazását. Akinek nem fáj Trianon, azt érzelmileg és tudatilag nem lehet teljes értékű magyarnak tekinteni.
Amikor megemlékezünk a holokauszt szörnyűségeinek magyarországi áldozatairól, azok előtt a honfitársaink előtt is fejet hajtunk, akik még nem jutottak el oda, hogy igaz magyarokká váljanak.
Dr. Drábik János
Terra Incognita 