A rablógyilkos büntetése halál lesz

Felfegyverkezik a lakosság – ha nem védi meg a rendőrség a rablógyilkosoktól

– Hír és következményei –

1.Már azonnal szúrnak!

Minden eddigi támadás brutalitását túlszárnyalja a március 9-én, Monoron elkövetett rablógyilkosság. Az áldozat, Szabó Károly az ötvenes éveiben járó helyi lakos volt, akiről a környékbeliek egybehangzóan állítják, hogy soha senkivel sem volt baja, a lakásához közeli vendéglőbe indult kora este, ahol több barátjával is találkozott.

A vendéglőbe később több cigány is érkezett, akikről monori körökben köztudott, hogy többször meggyűlt már a bajuk a törvénnyel, ezért a későbbi áldozat jobbnak látta, ha fizet és távozik. Mint az eset mutatja, nem volt elég óvatos, mivel a társaság egyik tagja, a szintén többszörösen büntetett Sz. Krisztián kifigyelte, hogy Szabó pénztárcájában még van némi pénz, ezért hazasietett és egy kést vett magához, majd ismervén Szabó Károly lakhelyét, attól nagyjából háromszáz méterre bevárta.

A gyanútlan áldozatot azonnal kétszer mellkason szúrta, majd kifosztotta. A helyszíni szemle szerint mindkét szúrás létfontosságú szervet ért és külön-külön is halálos volt.

Az áldozatot később egy arra közlekedő autós vette észre, aki rögtön riasztotta a mentőket, s rendőröket, ők azonban már csak Szabó Károly halálát tudták megállapítani.

2. Rendőrségi közlemény:

A monori rendőrök állampolgári bejelentés alapján jelentek meg 2013. március 10-én a hajnali órákban Monoron, a Krúdy Gyula utcában, mivel ott holtan találtak egy 55 éves helyi férfit. A helyszíni szemle adatai, és az eljárásba bevont orvosszakértő megállapításai szerint a helybéli férfivel, több késszúrással végeztek.

A nyomozók a helyszínen végzett adatgyűjtés és tanúkihallgatások eredményeként 12 órán belül azonosították, felkutatták, majd elfogták az emberöléssel megalapozottan gyanúsítható 32 éves Sz. Krisztián monori lakost. A gyanúsított a bűncselekmény elkövetését elismerte, részletes beismerő vallomást tett, és azt is elmondta, hogy miután többször megszúrta az áldozatot, magához vette a pénztárcájában lévő pár ezer forintot. (3 ezer forintot! – a szerk.) Ezt követően azt is megmutatta a nyomozóknak, hogy hova rejtette el azt a kést, amellyel a bűncselekményt elkövette.

A további eljárást Sz. Krisztián ellen – őrizetbe vétele mellett – a Pest Megyei Rendőr- főkapitányság Vizsgálati Osztálya folytatja le, és előterjesztést tesz a gyanúsított előzetes letartóztatásának indítványozására.

(Források: Magyarország a magyaroké Fb oldal – Police.hu / Pest Megyei Rendőr-főkapitányság)

3. Várható következmények: Elszabaduló brutalitás

Bizony felfegyverkezik a lakosság, – ha nem védi meg a rendőrség a rablógyilkosoktól. Felfegyverkezik és megpróbálja megvédeni magát! De nem úgy fognak az emberek cselekedni, ahogyan eddig. Az események már más irányba fordultak.

Mert nem lesz itt semmiféle gárdázás. Nem lesz semmiféle masírozás, sem demonstrálás. Nem lesz zászlólengetés, mert nem lesznek zászlók sem! Sem nemzetiszínű trikolór, sem árpádsávos, sem más zászló nem lesz…

Ellenben lesznek vascsövek pajszerok, féltengelyek, szögbelövők, aztán, ami még adódik. Amit kitalál a magyar kreativitás. – Nem azt mondta a fideszes ellentüntető: “Akartok sósavat a pofátokba?” – Ezzel meg is adta alaphangot. Csak nem arra, amire ő és a megbízói szerették volna. – Jó néhányan mondják: “Ha ti így akartok játszani, – akkor mi is így fogunk!”

Nos, amikor majd a betörő rablógyilkost sósav várja az ajtóban, amit még a nénike is képes a behatoló képébe loccsantani, –  vagy a nagy balta a fiatalabb magyar kezéből sújt le a betörő fejére, vagy nyakára, – akkor lehet majd ajvékolni az elszabadult brutalitáson.

Mert bizony a magyar nép szelíd lelkülete mára már megváltozott. A sorozatos provokációknak, brutális gyilkosságoknak “köszönhetően” – a nép lelke “bosszúért kiált”! – És sokan így is fognak cselekedni, – s ezt majd az “okosok” úgy kommunikálják le; “Sajnos a nép közhangulata megváltozott.”

Bizony, hogy meg! Majd, amikor a betörőt rövid úton kivégzik ott a helyszínen és nem lesz rá tanú, – majd, amikor elkezdődik a jogos megtorlás, – majd, amikor önkéntes védelmi csapatok fogják biztosítani egy-egy körzet nyugalmát, – és a feleségüket vagy idős rokonaikat ért támadásokat a legkeményebben torolják meg, – na akkor lehet majd kihirdetni a rendkívüli állapotot. – Elkezdődhetnek a hatalom akciói. – De vajon ki és mi ellen?

Mert, mint ahogy említettük, nem lesz semmiféle gárda, sem több tízezer forintos gárdaegyenruha és felszerelés, – nem lesz fűhöz-fához rohangálás, fölösleges demonstrálás, – ellenben lesznek helyileg szerveződött önkéntes védelmi csapatok, helyi őrségek, népi milíciák, – melyekre nem vonatkozik semmiféle egyesülési törvény, – viszont vonatkozik rájuk a saját otthon és a saját család, és testi épség védelmében hozott törvény, – amelyet alkalmazni is fognak.

Ugyanakkor egy magasabb rendű törvény is életbe lép az emberek között, éspedig az életben maradás egyszerű törvénye. A gyermekeik, családjuk, otthonuk védelmének ösztönös természeti törvénye, amely minden mást felülír, – még a jelenlegi hatalom érdekeit szolgáló törvényeket is!

És ezen szempontok szerint járnak majd el, ösztönösen és tudatosan is, mert céljuk – akárcsak helyi szinten is, de a maximálisan jó közbiztonság megteremtése lesz.

4. A jó közbiztonság nem álom

És, hogy ez mennyire nem lehetetlen, annak eleven bizonyítéka maga a Kádár rendszer volt.

Mert a szocializmusban legendásan jó volt a közbiztonság. Egész Európában a legjobb. Bántatlanul lehetett sétálni éjnek idején, például Budapest bármelyik negyedében, – és biztos, hogy 5-10 percen belül, járőrrel is találkozott az ember. – Akik nem féltek azonnal intézkedni, ha netán mégis valamilyen bűncselekménybe botlottak.

A szocializmusban nem voltak egész városnegyedeket rettegésben tartó maffiák, – nem volt kábítószeres bűnözés, – mert kábítószer sem igen volt. – A szocializmusban, ha egy elvetemült bűnöző a rendőrre támadt, – az hétszer is megbánta, hogy megszületett.

A rendszerváltás után első dolgunk lesz, – hogy amellett, hogy a polgároknak munkát biztosítunk, ahogyan a szocializmusban sem volt munkanélküliség, – de kötelező is lesz dolgozni mindenkinek. S újra bevezetjük a “KMK” intézményét. Közveszélyes munkakerülőnek számítva az ingyenélőket, az uzsorásokat, a zsúrfiúkat, a megélhetési szaporodókat, és mindenkit, aki kerüli a becsületes munkát. – Ezek az “Aki nem dolgozik, az ne is egyék” alapon, – közveszélyes munkakerülőnek minősülnek majd, s mennek kényszermunkára. – Ez az egyik kitünő módja a bűnöző életmód megelőzésének.

Ám a rablógyilkosok nem fognak dolgozni, – sem 10, sem 20 évig. – Mert, ahogyan a címben is írtuk: A rablógyilkos büntetése  halál lesz…

A magyar nép új szocialista elvű rendszere nem fogja eltűrni a henye és bűnöző életmódot, s a gyilkosságot a legszigorúbban bünteti majd. A jogalkotóinak első dolgai közé fog tartozni; hogy visszaállítsák a halálbüntetést. A jó közbiztonság érdekében, ugyanúgy, ahogyan a Kádár rendszerben is volt.

Bohun – Bal-Rad