Siránkozva és vérben gázolva

Egy kis történelem – hamisítás nélkül

A világ romba döntésért felelős cionisták sosem nyugszanak. Ezek a cionisták, akik a világ népei felett jelenleg is rémuralmat gyakorolnak, korábban egy cionista államot erőszakoltak ki maguknak az ott élő nép rovására, ráadásul a világháborúk kirobbantásáért is jócskán felelősek.
Miközben a cionisták és támogatott terror államuk, vérben gázolva építi imázsát, minden tőlük származó intézkedésért népek milliói fizetnek lelkükkel, életükkel, s minden vagyonukkal.
Sokan bedőlnek a siránkozásuknak, magyarázkodásaiknak, és hazug ítéleteiknek. Naiv egyetértéssel teljesítik minden parancsukat, és fizetnek kifulladásig.
Valójában mennyire ismerjük tetteiket?

Ha valaki még ma sem értené, mi váltotta ki az emberiség egész történelmét végig kísérően a népek egységes utálatát és elutasítását a gonosz kiválasztottaival szemben, annak a néhány tényre hívnánk fel a figyelmét.

A közelmúlt, a XXI. század tényei

A palesztinok ellen máig tartó népirtás, a Közel-Kelet országainak állandó támadása úgy katonai, mint politikai-, gazdasági eszközökkel, valamint fegyveres konfliktusok folyamatos gerjesztése ebben a térségben.

A folyton siránkozó, és magát védtelen és igazságtalanul bántott népnek valló atomhatalom, más országok pénzügyi- és valóságos leigázásával, dróton rángatásával elégíti ki gyűlölködő mohóságát. Áldozataik között ott találjuk, az Észak-, és Dél-Amerikát, Európát, Afrika és Ázsia országait is.
Azonban nem csak a közelmúltban követtek el bűnöket cionista vezetőikkel az élen.

A XX. század
A történelem egyetlen időszaka sem telt el anélkül, hogy ne ártottak volna, ahol csak megjelentek – a maguk hasznára -, ez alól a múltszázad sem volt kivétel. Vegyünk néhány példát e századból is, olyan eltitkolt dokumentumok segítségével, melyek immár napvilágra kerültek. Drábik János tavaly decemberi előadásában, melynek alapját egyebek mellett Benjamin Freedman írásai, előadásai, Theodore Kaufmann – 1939-ben írt „Germany Must Perish!” (Németországnak pusztulnia kell!) című könyve, Henry Morgenthau napló feljegyzései adták, ezekről a tényekről beszélt.

A következőkben Drábik János: Elhallgatott dokumentumok című írásából és előadásából idézünk.
1916-ban Németország megnyerte az I. Világháborút, ennek ellenére tettek egy ajánlatot a briteknek: „Vessünk véget a háborúnak és maradjon minden úgy, ahogy volt a háború kezdete előtt.” Azonban a német cionistáknak ez nem állt érdekében, ezért az ő képviseletükben a kelet-európai (orosz, lengyel, magyar, galíciai, ukrán)cionisták, akik között Hertz Tivadar is ott volt, az alábbi üzletet ajánlották: „Mi beléptetjük az Egyesült Államokat a háborúba az Önök szövetségeseként, azért, hogy az Önök oldalán harcoljon, ha megígérik nekünk Palesztinát a háborús győzelem után.” (Ez volt a Balfour deklaráció. “Angliának annyi joga volt odaígérni Palesztinát bárkinek, mint amennyi joga lenne az Egyesült Államoknak, hogy Írországnak ígérje Japánt bármely okból. Teljesen abszurd”) Az egészben az a legmeglepőbb, hogy a háború végéig a zsidók Németországban életek a legjobban.
A németek először az 1919-es versailles-i „tárgyaláson” találták magukat szemben a Barlfour paktummal, és értették meg, hogy a zsidók elárulták őket, kiderült, hogy a vereségükért a zsidók a felelősnek.
1933 körül Európában a kommunisták 98 %-a zsidó volt. A kb. 85 milliós lélekszámú „németek között csak 460 ezer zsidó élt, a lakosságának kb 0,5 %-a volt zsidó. Ugyanakkor az ő ellenőrzésük alatt állt a sajtó és ők kontrollálták a gazdaság nagy részét, mert nekik rendelkezésükre állt az olcsó pénz abban az időben, amikor a márka leértékelődött és gyakorlatilag mindent felvásároltak.”
„Egy idő múlva a zsidók összehívtak egy találkozót Amszterdamban. A világ minden országából érkeztek zsidók erre a találkozóra 1933 júliusában. Ezt üzenték Németországnak: Menesszétek Hitlert és helyezzetek vissza minden zsidót korábbi pozíciójába, akár kommunista volt, vagy bármi is volt. És mi, a világ zsidói, ultimátumot intézünk hozzátok.”

A provokációra Németország válasza, csak egyetlen dolog lehetett; visszautasította, hogy alávesse magát az amszterdami zsidó világkonferencia ultimátumának és a konferencia félbeszakadt.
„A világ zsidósága szent háborút üzent Németországnak. Szent konfliktusban állunk a németekkel szemben, megadásra kényszerítjük őket, kiéheztetéssel. E célból világszintű bojkottot kezdeményezünk velük szemben. Ez el fogja pusztítani őket, mivel létük a külkereskedelmi exporttól függ.”
„Nos, eddig az időig egyetlen haja szála sem görbült meg egyetlen zsidónak sem Németországban, nem volt szenvedés, éhezés, gyilkosság, semmi sem történt. A németek természetesen ezt kérdezték: „Kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk, és munkanélkülivé teszik népünket, arra kényszerítve gyárainkat, hogy leálljanak? Kik ők, hogy ezt tegyék velünk? Természetesen megnehezteltek érte, természetes, hogy horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja oda a pénzét az üzlettulajdonosnak, aki részt vesz egy bojkottban, amelynek a célja kiéheztetni Németországot, azért, hogy alávesse magát a világ zsidóságának, akik diktálni akarják, hogy ki legyen a miniszterelnök vagy a kancellár. Nos, ez nevetséges.
A bojkott folytatódott bizonyos ideig, de csak 1938-ban, amikor egy fiatal lengyel zsidó besétált Németország párizsi nagykövetségére és lelőtte ott az egyik német hivatalnokot, kezdtek a németek valóban durvák lenni a zsidókhoz Németországban.”
A németek zsidókkal szembeni ellenérzése, mely abból fakadt, hogy aljas árulásukkal ők voltak a felelősek az I. Világháború elvesztéséért, valamint az azt követő diktátumokért, csak tovább erősödött a fenti zsidó provokációk és a világszintű bojkott miatt. Végső soron a második világháború kirobbantásáért is ők voltak felelősek.

Ez volt Freedman meggyőződése, s ezt így fogalmazta meg: „A világ zsidósága, a cionisták és hitsorsosaik mindenütt úgy döntöttek, hogy ismét felhasználják az Egyesült Államokat azért, hogy végleg megszerezhessék Palesztinát, mint az ő világkormányuk központját. Ez úgy igaz, ahogy itt állok Önök előtt.”

Freedman beszédének végén ezt mondta: „Tudják Önök, hogy mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján, amit Önök olyan szentnek gondolnak? Köztük voltam, ez nem szóbeszéd. Nem azért vagyok itt, hogy uszítsak, hanem hogy tényekről számoljak be. Amikor Engesztelés Napján elmennek a zsinagógába, fel kell állniuk az első imánál, hogy együtt mondják.

kol nidre

Ez az egyetlen ima, aminél állni kell. Háromszor elismételnek egy rövid imát, amelyet Kol Nidre-nek neveznek. Ebben az imában megállapodnak a Mindenható Istennel, hogy bármely eskü, fogadalom és kötelezettségvállalás, amelyet a következő tizenkét hónapban tesznek, érvénytelen és meg nem történtnek tekintendő, nem lesz semmilyen erejük vagy hatásuk. A Talmud továbbá azt tanítja, hogy bármikor esküt és fogadalmat, vagy kötelezettségvállalást teszel, emlékezned kell a Kol Nidre imára, amit elmondtál az Engesztelés Napján, és ezáltal mentesülsz a vállalt kötelezettségek teljesítése alól.”

Ugyanebből az időből való még egy visszataszító esemény. 1939-ben – amikor a munkatáborokban még híre-hamva sem volt a holokausztnak, egy Theodore Nathan Kaufman nevű amerikai üzletember Germany must perish! (Németországnak pusztulnia kell!) címmel írta meg németek megsemmisítésének forgatókönyvét , mely 1940 végén jelentet meg.
Ebben a következőket írta:
1. Azonnal és teljesen le kell fegyverezni a német hadsereget és valamennyi fegyverzetet el kell távolítani Németországból.
2. Valamennyi német nehézipari és közszolgáltató üzemet erős őrizettel kell ellátni és az üzemek dolgozóit ki kell cserélni a győztes szövetséges államok munkásaival.
3. A német hadsereget csoportokra kell felosztani és erősen őrzött területekre kell szállítani, ahol rövid úton végrehajtják rajtuk a sterilizációt.
4. A polgári lakosságot, mind a férfiakat, mind a nőket, úgy kell elosztani területi szektorokként, hogy végre lehessen rajtuk hajtani a sterilizációt.
5. Miután végrehajtották a sterilizációt a német hadsereg tagjain, a katonákat munkaosztagokba kell átcsoportosítani, és velük kell felépíttetni azokat a városokat, amelyeket ők romboltak le.
6. Németországot fel kell darabolni, és területét szét kell osztani. A mellékelt térkép eligazít a lehetséges területi kiigazításokról, amelyekre Németország teljes eltüntetésével kapcsolatban szükség van.
7. Korlátozni kell a német polgári személyek utazását egészen addig, amíg valamennyin végre nem hajtják a sterilizációt.
8. A német lakosságot kényszeríteni kell, hogy a számára kijelölt területeken megtanulja a helyi nyelvet és egy éven belül valamennyi könyv, újság és más sajtótermék német nyelvű kiadását meg kell szüntetni. Ugyancsak korlátozni kell a német nyelvű rádióadásokat, és fel kell számolni a német nyelvű iskolákat.
9. Egyetlen kivételként az általános sterilizáció szigorú végrehajtása alól a Kaufman-terv lehetővé teszi, hogy azok a németek elkerüljék a sterilizációt, akiknek valamelyik győztes országban rokonai élnek, akikhez kivándorolhatnak, és akik pénzügyi felelősséget vállalnak eltartásukért és erkölcsi magatartásukért.
Németország propaganda-minisztere, Joseph Göbbels, örömmel vette kezébe a könyvet. Elmondta magánbeszélgetés során, hogy „Ez a zsidó (Kaufman) rossz szolgálatot tett az ellenségnek. Ha az én kérésemre állította volna össze ezt a brosúrát, akkor sem végezhetett volna jobb munkát.”
(„Kaufman úgy gondolta, hogy normális halálozási számot figyelembe véve a német nép létszámát évente fél millióval lehet csökkenteni. Ha a sterilizációs terve megvalósul, akkor két nemzedék után már lényegében befejezett ténnyé válhat a német lakosság felszámolása. A könyv tartalmaz egy térképet is, amelyben már Németország területe szét van osztva a szomszédos államok között.”)

A fenti tények példázzák, hogy a zsidók gyűlölet vezérelte kreativitása, mely a bibliai időktől végigkövethető, hová vezet, s mi a célja; a nem zsidók és nem cionisták létszámának drasztikus lecsökkentése a bolygón, ahol csak tehetik. Vagyis háborút hirdettek a világ ellen, melyben csupán a rabszolgákra van szükségük.

Fel kell tenni a kérdést úja, valóban tisztában vagyunk-e azzal, hogy kik is ők?

Arató Péter – Szabad Riport Tudósító Iroda
forrás: Drábik János