Sokszor azt hisszük, ismerjük, barátainkat, családtagjainkat, üzleti partnereinket, bajtársainkat vagy ellenségeinket. Aztán, mikor nem úgy viselkednek, reagálnak, ahogy vártuk, nagyon meglepődünk! Később pedig rájövünk, hogyha már korábban jobban megismertük volna őket, nem siklottunk volna el az árulkodó jelek felett, akkor nem ért volna váratlanul, készületlenül a reakciójuk. Figyeljünk hát oda egymásra! Ismerjük meg egymást! A mieinket és ellenségeinket egyaránt!
A világ eseményeinek megértésében is sok segítséget jelenthet a megismerés. Arról nem is beszélve, hogy ne csak egyféle információs csatornából szerezzük be ismereteinket! Hallgassunk meg másokat is, olvassuk el mások véleményét és információit is! No és a legfontosabb; próbáljuk meg objektíven is, a tényekre koncentrálva értelmezni a tudomásunkra jutott tényeket, szem előtt tartva az ok-okozati kapcsolatot, valamint azt, hogy kinek az érdekét szolgálja az adott tény. Ekkor tegyük fel ismét a kérdést magunknak, valóban ismerjük őket?
A TITKOS TÁRSASÁGOK
Egyáltalán nem új keletű a titkos társaságok léte. Mindig is voltak titkos célokat dédelgető emberek, akik ezen célok megvalósítására szövetkeztek, a legnagyobb titokban.
Azonban, ahogy mondani szokták a titok addig titok, amíg egyetlen ember ismeri őket, amit egynél többen tudnak, az már nem titok többé.
Ám a titkok sajátja az is, hogy kiderülnek! Csak a lappangási idejük változik. Ahogy jelmondatunkban is megfogalmaztuk: “Minden kiderül, csak idő kérése!”
Viccesen azt is mondhatnák, hogy a titok egy olyan anyag, amely alkoholban oldódik. Azonban ennél sokkal összetettebb, hogy egy titok mikor, és mi módon kerül napvilágra. Kikényszerítheti az erkölcs vagy a lelkiismeret parancsa, a pénzéhség, a fenyegetettség, meggondolatlanság, sértettség és még ezer ok. De akár a véletlen is segíthet a napvilágra kerülésében.
Azonban a titkos társaságokat leggyakrabban és legnyilvánvalóbban, saját céljaik és eredményeik leplezik le! Ha túl sok a véletlen, az egybeesés, ha minden egy irányba mutat, akkor fény derül a titkos társaságokra és titkaikra.
Alábbi összeállításunkban a teljesség igénye nélkül néhány hírhedtebb titkos társaságról gyűjtöttünk össze információkat. Célunk, hogy minél szélesebb körben legyen nyilvánvaló, hogy minden mindennel összefügg, és a dolgok a látszat ellenére, nem véletlenül történnek meg. Ellenkezőleg! Jól átgondolt, alaposan kidolgozott tervek eredményeként.
Ilyen titkos társaság volt például a RÓZSAKERESZTESEK-, vagy a TEMPLOMOSOK lovagrendje is. Ám az utóbbi évszázadok, legkártékonyabbjai, a SZABADKŐMŰVESEK, az ILLUMINÁTUSOK, a KOPONYA ÉS CSONTOK soraiból és vezetői közül kerültek ki. 
Ők irányítják a világot a pénzhatalmuk, és tagtársi kapcsolataik révén, sőt személyesen is. Ezek a legveszélyesebbek! Az előbbi társaságok, egymásra épülése a BILDERBERG csoportban csúcsosodik ki, közvetlenül irányítják a végrehajtóikat, pl. a CFR,-t az IMF-et, WHO-t, WTO-t, a Világbankot, és a hasonló szerveződéseket, melyek látszólag politikai, ideológiai, gazdasági alapon szerveződtek, s melyek célja minden eszközzel támogatni e társaságok vezetőinek globalista tevét a világuralmat. Ahogyan ők nevezik az “új világrendet”. A csúcson elhelyezkedő 13-ak, 9-ek és 3-ak a totális hatalom birtokosai, már most is. De eszközeiket még meg kell válogatniuk, olyan akadályozó tényezők miatt, mint,
- a demokrácia, (ahol ezt ismerik),
- a nemzeti identitás tudat, nemzeti értékek őrzése azaz a nacionalizmus, (büszkeség a hagyományokra, és a nyelvre),
- az erkölcsi normák, (szakmai-, viselkedési-, írott és íratlan szabályok),
- a házasság szentsége és családi és baráti kötelékek ereje,
- a sajtó-, szólás-, és vallásszabadság,
- önállóság, önrendelkezés, függetlenség, összetartás, összetartozás,
hogy csak néhányat említsünk.
S mit látunk? E társaságok épp ezeket az alapokat támadják a legerősebben, ráadásul világméretekben! Elmondhatjuk, egyre kevésbé finnyáskodnak, válogatnak az eszközökben és módszerekben. Semmi nem drága nekik, hogy bármit és bárkit a saját céljaikra használjanak fel. Pénzzel, fenyegetéssel, hatalmi pozíciókkal tartják kézben a politikusokat, médiásokat, gazdasági vezetőket. Akiket nem lehet meggyőzni a felsoroltakkal, azokat erőszakkal, megosztással, és a fenti értékek állandó intenzív támadásával, eladósítással, koholt vádakkal kényszerítik térdre. Ám, ha ez sem válik be, akkor balesetnek, betegségnek álcázva likvidálják őket. Erre rengeteg pénzt áldoznak.
Háborúkat, lázadásokat, finanszírozni sem olcsó, de nekik eddig még mindig kifizetődő, jó üzlet volt.
Vezetőik, a “világ gonoszai”, több titkos társaságban is feltűnnek vezető szerepben.
Nemcsak a titkos társaságok kapcsolódnak szorosan, vagy épülnek rá egymásra, hanem az ismert és kevésbé ismert pénzemberek vezette vállalkozásokat is szoros szálak fűzik össze.
Azon pedig meg sem lepődik senki, hogy ezek az ismert nevek szinte kivétel nélkül cionisták. Még ha nem is mindannyian zsidók.
Ahogy Drábik János is említette, Örvénylés című könyvének bemutatóján, Obama-val kapcsolatban: “nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy valaki cionista legyen”. Mint ahogy, az sem törvényszerű, hogy minden zsidó egyúttal cionista is.
Ahogyan a fentiekből és a linkelt és kapcsoló anyagokból látható, az elferdített erkölcsiség teszi lehetővé, hogy többieket (akik nem tartoznak sem a titkos társaságokhoz, sem az őket támogató gazdasági- , hit és vallási közösségekhez, azaz az emberiség 85%-a) belekényszerítsék a globalizált új világrendjükbe, ahol a világkormány rúdjához senkit sem engednek magukon kívül.
Tervük végrehajtásában elsődleges szerepet szántak a bankok befolyásának, és a gazdasági irányítás megszerzésének, mellyel nem csak az országokat, pártokat, de a nagy multinacionális vállalatokat is együttműködésre bírták. Ez könnyen ment, mivel ezek részvényesei, tulajdonosai, mecénásai voltak. (Aki meg nem hajtotta végre a parancsot önként, az gyanús körülmények közt öngyilkos lett, vagy baleset érte).
Ez is azt mutatja, hogy nemcsak a gazdasági, pénzügyi, politikai nyomást alkalmazzák előszeretettel, de nem vetik meg a titkosszolgálati eszközök, és erőszak alkalmazását sem.
Ezek pénzelése sem olcsó! Az országok, kormányok immáron még a maguk titkosszolgálatáról sem állíthatják bizton, hogy a maguké, s nem az önjelölt világvezetők szolgálatában állnak valójában. (Az állampolgáraikat pedig végképp nem szolgálják.)
Az elsődleges banki és pénzuralmi befolyás mellé felsorakoztatták a titkosszolgálati, az erőszak és a demagógia valamint a média eszközeit.
Komoly erőket és mozgatnak meg, hogy szembefordítsanak államokat egymással, politikai, ideológiai berendezkedésük, földrajzi elhelyezkedésük, gazdasági adottságaik ürügyén. Ellentétet szítanak köztük, a szegényebbeket „potyautasnak” állítva be. (Ha ismerősnek hat a „potyautas” kifejezés az nem a véletlen, hanem tényekkel való erős hasonlóság – analógia.) Persze csak miután kifosztották őket, és gazdasági, vagy politikai értelemben fegyvert tartanak a fejükhöz! Itt azonban még nem álltak meg, hiszen nem csak az országokat, kell megosztani, hanem országon belül is ellentéteket kell szítani. Hatalmuk megszilárdítása érdekében, pedig a befolyásolt országok polgárait is szembe fordítják egymással, irányított forradalmakba, tüntetésekbe, akár polgárháborúba is taszítva őket.
Olykor azért kicsúszik a kezükből az irányítás.
Nekünk magyaroknak az újkorban az egyik legnagyobb kifosztás és megosztás Triannonnal kezdődött, ahogy mondják, akinek nem fáj Trianon, az nem nevezheti magát magyarnak. (De a Trianon okozta számos következménybe most nem megyek bele.)
Azzal, hogy megakadályozzák az összetartást az itt élő népek, emberek között, és igyekeznek elterelni a figyelmet az igazi céljukról, könnyedén leigáznak, kizsákmányolnak minket. Hazánkban is egyre nagyobb probléma, az etnikai-, a nemi hovatartozás szerinti-, az anyagi- és iskolázottsági alapon történő, vagy a kor szerinti ellentét szítása.
Hamis dogmák sulykolásával, az ellenvélemények elfojtásával, az igazság, a tények eltitkolásával, vagy elferdítésével a sorozatos visszaélések, bűncselekmények eltussolásával, félremagyarázásával, mind-mind az ország kiszolgáltatottságát és sebezhetőségét erősítik. A motivációkról, melyek az ország jelen állapotához vezettek, mélyen hallgatnak, és „vetítenek”.
Letagadják, hogy egyetlen cél vezérli őket, a saját hasznukra (súlyos milliárdokért) odadobni az országot, a nemzetet a pénzoligarchia, (a titkos társaságok) véres kezébe.
Milyen ember az, aki a hazugságaikat még mindig elhiszi, (vagy csak úgy tesz, mintha elhinné) és milyen ember az, aki még mindig nem látja, hogy hová vezet/vezetett mindez?
Szerencsére egyre többeknek nyílik ki a szeme! De még mindig hiányzik a teljes ébredés és összefogás!
Nem titkolt reményünk szerint az összefüggések megértésében segítenek az alábbi tények, információk.
A RÓZSAKERESZTESEK
Szerb Antal: A Rózsakeresztesek
(Szerb Antal – [Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.] egy zsidó család sarjaként született, Római katolikus nevelést kapott, keresztapja Prohászka Ottokár volt)
… A természettudomány a XVIII. századig okkult, vagyis rejtett tudomány volt, művelői gondosan őrizték tudásukat, és ha közölték is másokkal, titkos társaságokba tömörültek, és a társaság tagjait súlyos és hátborzongató eskükkel kötelezték, hogy nem fogják elárulni azt, amit tanultak.
Ilyen titkos társaság volt a rózsakereszteseké. A rózsakereszteseknek a története is nagyon titokzatos. Nyomaik felbukkannak itt is, ott is a történelem folyamán, különböző országokban, így Magyarországon is. De megbízható történetüket mindmáig nem tudta összeállítani a kutatók szorgalma, mert ők maguk igyekeztek eltüntetni minden nyomot maguk után.
… A szóbeszéd úgy tudta, hogy a rózsakeresztes könyvek szerzője Johann Valentin Andrese, evangélikus lelkész és misztikus költő. … Évekkel később Johann Valentin Andrese, aki közben fanyar és megtört öreg ember lett, megírta az önéletrajzát. Ebben beismeri, hogy ő írta a két rózsakeresztes könyvet, de csak játékból, azt mondja, kíváncsiságból, hogy mit fognak szólni hozzá. … Azóta is folyik a vita a tudósok közt, hogy mikor hazudott Andrese: akkor, mikor a rózsakeresztes könyveket írta, vagy akkor, amikor azt írta, hogy nem gondolta azokat komolyan. Valószínûleg mind a kétszer misztifikált.
… A pansophistákban egyre erősödött a vágy, hogy társaságba tömörülve támogassák egymást. Maga Andrese is alapított egy most már csakugyan létező társaságot, a Societas Christianát. Ebben a titkos tudományok és misztikus jelképek már sokkal kisebb szerepet játszottak. Tulajdonképpen egy akadémia volt, aminthogy a pansophista mozgalom lassanként átment a komoly természettudományba és a tudományos egyesületekbe. Így pl. Angliában egy titkos társaságból, a Láthatatlan Kamarából fejlődött ki a Royal Society, az angol tudományos akadémia. Németországban így alakultak meg a nyelvművelő társaságok, melyek a német nyelv megtisztítását tűzték ki célul, de azért valószínűleg az ásványok megtisztítását, vagyis az aranycsinálást sem hanyagolták egészen el. Így hat termékenyítően tovább Andrese társaság-tervezete.
Maga a rózsakereszt hosszú lappangás után 1710-ben jelenik meg újra a színen.
Híres Rózsakeresztesek: PARACELSUS, NOSTRADAMUS, FRANCIS BACON, COMENIUS, LEONARDO DA VINCI, GOETHE, RUDOLF STEINER, BESSENYEI GYÖRGY. A XVIII. század, a titkos társaságok fénykora. Az Andrese által feldobott gondolat megdöbbentő termékenységben valósul meg. Az emberek túlságosan nyugodt és rendezett életükből a szabadkőműves páholyok és hasonló egyesületek ceremóniás titokzatosságába menekülnek. Legfőbb vágyuk, hogy valami magas és szépen hangzó rangot nyerjenek el valamelyik különös nevű rendben. Titkos társaság tagjának lenni hozzátartozott az előkelőséghez. Mikor 1775-ben Braunschweigi Ferdinánd herceg elnöksége alatt a német szabadkőművesek nagygyűlést tartottak, azon huszonhat német fejedelem jelent meg.
A szabadkőműves-társaságok mellett és velük párhuzamosan a legkülönösebb társaságok alakulnak. A kezdeményező a skót Ramsay volt, aki Franciaországban megalakította a skót rendszerű páholyokat, melyeknek a skótokhoz semmi közük sem volt, ellenben a templárius lovagrend leszármazottjainak tekintették magukat, és ennek megfelelő szép neveket vettek fel: a Napkelet Lovagja, a Nagy Választott és hasonlókat. A skót páholyok katolikus színezetűek voltak, és titkos céljuk az volt, hogy Anglia trónjára segítsék az Ismeretlen Nagymestert, aki nem volt más, mint az utolsó Stuart, az angol trónkövetelő. Ugyanez volt a célja a Tiszteletreméltó Gormonok rendjének is, melynek tagjai kínai ruhában gyűltek össze, és egymást mandarinnak szólítgatták.
Az ilyen különös rendnek a szilárd magját rendszerint egy élelmes szélhámos képezte. Így az ún. egyiptomi fokozatok a zseniális Cagliostrónak, a század legnagyobb kalandorának az ötlete volt, aki ennek a szervezetnek a segítségével óriási tekintélyre és vagyonra tett szert. Cagliostro sikerének a titka az volt, hogy nem tudott rendesen semmiféle nyelven sem beszélni; az emberek nem értették, hogy mit mond, és ezért meg voltak győződve, hogy nagyon mély értelmű dolgokat mond.
Németországban nagy sikere volt egy Rosa nevű embernek, aki 1760-ban mint a templomos lovagok jeruzsálemi nagykáptalanjának kiküldöttje jelent meg, megfelelő iratokkal felszerelve. Ott aztán egy Johnston nevű ember leplezte le, aki okiratokkal bebizonyította, hogy ő a Iegnagyobb igazi és rejtett nagykáptalan nagyperjelje. Johnston kitűnően keresett a nagyperjelségen, azt mondják, 2000 tallért is elkért azért, hogy felvegyen valakit a Legigazibb skótok közé. Pár év múlva Johnstont is leleplezték, amint leleplezték azt a Schrepfert is, aki a szellemidézést ügyesen egyesítette a pénzkereséssel, és aki, mikor a háló összeszorult körülötte, néhány hívével kivonult a város melletti erdőbe, és azt mondta, hogy nemsokára különös zajt fognak hallani, ami egy természetfölötti kinyilatkoztatás jele lesz. A zajt hallották is: egy pisztolylövés volt, mellyel Schrepfer egy fa mögött végzett önmagával.
Ebben a különös világban támad új életre a rózsakeresztesek társasága. Törvényeiket 1767-ben állapították meg, és 1777-ben tökéletesítették. A rózsakereszteseknek nyolc fokozatuk volt. A négy alsóbb fokozatot követte a tulajdonképpeni felavatás, amikor a jelöltet hatásos szertartások közt, erdő mélyén vagy sötét teremben, melyet csak a hold világított meg, mellének szögezett kardok közt felvették az adeptusok közé. Ekkor közölték vele kíméletesen, hogy a Legfelsőbbek határozata értelmében ebben az évtizedben nem foglalkoznak a szellemvilág titkaival, hanem csak az ásványokkal. A négy adeptusi fokozatot követte a magister, majd a mágus fokozata. Hogy a mágust micsoda titokba avatták be, nem tudjuk. Valószínűleg abba, hogy nincsenek titkaik.
A rózsakeresztesek szervezete ügyesebb és erősebb volt, mint az összes többi titkos társaságé. Legfontosabbnak a titoktartást tekintették. A rózsakeresztes nem ismerte társait, sokszor még főnökét sem. Ezzel szemben mindent be kellett jelentenie feljebbvalóinak, különösen tudományos eredményeit. Mert hiszen, mondják a törvények, úgy sincs olyan titok sem a természetben, sem a királyi művészet, vagyis az aranycsinálás világában, amit a legfelsőbb rózsakeresztes fokozatok viselői már ne tudnának, sőt a mágus nemcsak a titkot tudja, hanem azt is, hogy az illető testvér a titok birtokában van.
Titoktartásuk ereje olyan nagy volt, hogy még a renegátok sem árulták el őket. Így meglehetősen keveset tudunk a rózsakeresztesek működéséről, de kétségtelen, hogy a XVIII. század utolsó éveiben igen sok hívük volt Németországban és Ausztriában, ahol ebben az időben az emberek csalódtak a szabadkőművességben, mert az Igazság Lefátyolozott szobrát nem leplezték le, amint ígérték, csak vezéreiket leplezték le, akikről rendre kiderült, hogy szélhámosok. A csalódottak a sokat ígérő rózsakeresztnél kerestek vigasztalást. Ausztriából terjedt aztán át a mozgalom Magyarországra, ahol állítólag Eperjesen volt a páholy székhelye.
Azt a keveset, amit a magyar rózsakeresztesekről tudunk, Eckhardt Sándor kutatómunkájának köszönhetjük. A legrégibb magyar rózsakeresztes, úgy látszik, Báróczy Sándor volt, a testőríró, kinek a művét olvasva, Kazinczy oly emlékezetesen fel-felsikongatott. Báróczy később könyvet is írt, az Igazi Adeptus címen. Kazinczy ezt a könyvet Rózsika titkai néven emlegeti, nyilván mert Báróczy rózsakeresztességére gondol. Rózsakeresztes volt az a Székely László gárdaezredes is, aki 97 000 forintnyi sikkasztását akarta a Bölcsek Köve segítségével rendbe hozni.
De a legnevezetesebb magyar rózsakeresztes Kazinczy apósa, gróf Török Lajos volt. Az egész vagyona aranycsináló kísérletekre ment el, pedig már ifjúkorában láthatott maga előtt intő példát, amikor apjából egy aranycsináló 3000 aranyat csalt ki játszi könnyedséggel.
Báróczynak és Töröknek állítólag mágikus tükrük volt, melynek segítségével a távolba láttak. Török egy ízben ólomból előállított rezet is mutatott Kazinczynak, “De mikor azt mondta nekem – írja Kazinczy –, ilyesmi csak bizonyos konstellációk alatt és bizonyos imák elmondása mellett történhet, mindjárt tudtam, hogy meghibbant.”
Kazinczy és Horváth levelezéséből tudunk egy másik nagyon különös magyar rózsakeresztes társaság létezéséről is. Horváth egy ízben megkérdi Kazinczyt, mit tud Poturnyai Andrásról, akiről azt hallotta, hogy ő a Custos Portae Septemtrionalis, az éjszaki kapu őre. Az nyilván olyan rangjelzés volt, mint a Napkelet Lovagja. Kazinczy azt válaszolja, hogy Poturnyai András igen előkelő ember volt, és gazdagon nősült, de nemsokára, úgymond, “a vén asszony elunta Girálti kastélyában a sok piszkos kezű aranyat és orvosságot főző Adepteket, s éjjel hol lelkeket, hol combos parasztmenyecskéket citálgató társaságot”, és kidobta őket.
Ez az utolsó híradás a magyar rózsakeresztesekről. Külföldön is elhallgat a mozgalom. A természettudományok általános elterjedése kiirtotta a titkos spekulációt – ma már mindenki beavatottja lehet a természet titkainak, ha kedve és tehetsége van hozzá. Csak Amerikában vannak még rózsakeresztesek, és működésükről nemrég egy vastag könyvben tettek tanúságot, melyben az ír kerek tornyoktól a walesi herceg három tolláig mindent megmagyaráznak rózsakeresztes alapon, és kiderül, hogy az első rózsakeresztesek nem is az egyiptomiak voltak, hanem a preadamita szultánok, akik az első emberpár előtt uralkodtak a földön.
De azért nem igazságos dolog, ha csak nevetünk a rózsakereszteseken és az aranycsinálókon. Ha sok is volt közöttük a bolond és csaló, a társaságok magvát mégis olyan emberek alkották, akiket az igazi megismerés vágya, az igazság felé küszködő nyugtalanság vezetett.
A TEMPLOMOSOK
A Templomos (lovag) rend a Rózsakeresztesekhez hasonlóan szintén megszűntnek tekinthető, bár a szabadkőművesek úgy tekintettek magukra, mint utódaikra.
A szentföldön kilencen Hugues de Payns vezetésével 1118-ban kezdték meg ténykedésüket, mint szegénységben élő lovagok, akkori céljuk szerint, megvédjék a zarándokokat a támadásoktól, no meg a „hitetlenek” ellen küzdöttek. Nevüket akkori lakhelyükről kapták, melyet II. Balduin jeruzsálemi király az egykori Salamon-templom egyik szárnyában adományozott nekik Jeruzsálemben. Szent Bernát 1135 között megalkotta a rend szellemi programját, melynek része volt a szegénységi fogadalom, – mely csak a tagokra, magára a rendre nem vonatkozott, az engedelmességi, a szüzességi fogadalom, stb. A Templomosok igazi üzletembernek bizonyultak.
A rend elterjedt Európában is. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól.
Egyre többen lettek, a rend 3 részre tagolódott. Első részüket, az elitet a nehézfegyverekkel felszerelt lovagtestvérek, (fejenként 3 lóval, fegyverhordozóval) alkották, a második részt a kilencszer annyi főből álló fegyverhordozók alkották, akik kiszolgálták a lovagokat, és könnyű lovasságként támogatták őket a csatákban. Harmadik részt a kis létszámú papjaik alkották, akik csupán a rend élén álló Nagymesternek és a Pápának tartoztak engedelmességgel.
A kezdeti szegénységet a 18-19. századra a királyokéval vetekedő gazdagságuk váltotta fel. 
Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. A váltó feltalálóiként is emlegetik őket.
Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik.
A legenda szerint olyan fontos ereklyék, és iratok őrizése, szállítása, védelme is feladataik közé tartozott, mint a Szent Grál a Torinói lepel, a Frigyláda, az Aranybulla egy példánya, Krisztusról, és családjáról őrzött dokumentumok.
Ahogy csökkent a katonai jelentőségük, úgy erősödött pénzügyi szerepük. Gazdasági pénzügyi befolyásuk meghatározóvá vált Európában. Kezdetben magánembereknek kölcsönöztek, majd a fejedelmi – és királyi udvaroknak is hiteleztek. A vesztüket is ez okozta.
Mivel a francia udvar szinte teljes költségét kitették a kezükben lévő adóslevelek, ezért Szép Fülöp, aki látva kiürült kincstárát, úgy döntött, hogy megszabadult a Templomosoktól, s ezzel két legyet üt egy csapásra. Megszabadul az adósságtól, és megkaparintja a Templomosok vagyonát. Az elhatározást tett követte, és az uralkodó egy jól megszervezett akcióval, egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend Franciaországban lévő vagyonát, és elfogta tagjait a párizsi központjukat pedig lerombolta. Szinte mindenkit megöltek.
A kevés, főként külföldön lévő túlélő, Portugáliában újraszerveződött, Krisztus Lovagrendje néven, vagy elvegyült más szerzetekben.
A szabadkőművesekkel és más titkos szervezetekkel egy másik részben, foglalkozunk.
Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda
Terra Incognita 