Milliárdos bevételek, letagadott feljelentés

Már a főváros közelében is ébredezik a nép. – Ki lesz és mikor, nyakig fekáliában?

A huszonegyedik század globalistái – a mindenkori politikusokkal, és az őket kiszolgáló hűbéresekkel, – saját önteltségükben és gőgjükben fetrengve úgy érzékelik, hogy létezik Ő, az individuum, a különleges egyed, – és az őt körülvevő világ. Ez utóbbin feladatának érzi az uralkodást.

Nem veszi észre, hogy amikor az általa környezetnek nevezett természetet pusztítja, EGY(ben) önmagát is tönkre teszi. Közben az emberek korántsem könnyű életét, szó szerint nyomorúságossá változtatja azzal, hogy még nemcsak vegyszerrel, hanem bomlástermékekkel, sőt ürülékkel is mérgezi, fertőzi őket.

Mint ahogy ez a ráckevei-soroksári Duna-ág közelében (is) megtapasztalható, ahol előfordult, hogy a pincék szó szerint fekáliában úsztak, a szántóföldek pedig „vegyszeres moslékban”. Persze aztán felelős, az nincsen.

Bevezetés gyanánt: a múlt század derekán már fizikai síkon is láthatóvá váltak a jelek, hogy önMAGunk pusztítása hová vezet. Ekkoriban azok az emberek, akikben megszólalt a lelkiismeret, úgy gondolták, hogy valamit tenniük kell a környezet, a Föld megóvásának érdekében. Mozgalmak szerveződtek, ám ezeket hamarosan „lenyúlták” azok a háttérhatalmi struktúrák, melyek kihasználva az emberi lelkiismeretet és a jó szándékú emberek aggodalmait a maguk képére formálták mindazt, amit ma világ szinten „Zöld Mozgalomnak” nevezünk.

Aztán megjelentek ezen irányzatok a politika berkeiben is, tovább bonyolítva a megvezetést. A mai kor torz, teremtő isteni tudattól elszakadt emberének vergődései közé tartozik az, amit „környezetvédelemnek” neveznek. Valójában ez a legarrogánsabb, hazug hozzáállások egyike. Ez csak porhintés, és az emberi lelkiismeret elaltatása, mert a környezetet elsősorban nem védeni és óvni kell, hanem HARMÓNIÁBAN ÉLNI VELE.

Föld anyánk, a mi valódi fizikai szülőnk, jóval idősebb és bölcsebb nálunk, és mindazt amit tőle kapunk, a legnagyobb és legőszintébb hálával kell fogadnunk. Nem pedig mérgezni, ahogy a rajta élő embereket is…

Tények: a kilencvenes években megindultak a magyarországi települések nagy csatornázási projektjei, nem volt ez alól kivétel a ráckevei-soroksári Duna ág sem. Ezen a területen sorra alakultak a víz és csatornázási cégek, a Dunavarsány és Térsége Víziközműveit Üzemeltető Koncessziós Zártkörű Részvénytársaság (DTV Zrt.) 2002. január 1-je óta szolgáltatja az ivóvizet és végzi a szennyvíz elvezetést és -tisztítást a dunavarsányi térségben.

Ivóvízzel Dunavarsány nagyközséget, Délegyháza, Majosháza és Szigetszentmárton községeket látja el. Ennek során kezeli a települések ivóvízbázisát, üzemelteti a nyers vízi kutakat, tisztítja, tárolja a vizet, működteti a fogyasztókhoz továbbító hálózatot. Emellett biztosítja a szennyvíz összegyűjtését, a szállítást és a tisztítást Dunavarsányban, Délegyházán, Majosházán, Szigetszentmártonban, Áporkán és Taksonyban. Üzemeltetik a községek vákuumos rendszerű szennyvízcsatorna hálózatát, a Dunavarsányban lévő szennyvíztisztító telepet és az ezeket összekötő regionális szennyvíz nyomóvezetéket.

A részvénytársaság a bejegyzések szerint egy alsó ausztriai cég leányvállalata.

– Először amerikai kezekben volt a cég. Papíron legalábbis – ezt már Zimmerman Péter újságolta, aki évek óta többedmagával küzd Dunavarsányban, és annak a környékén tapasztalt áldatlan állapotok megváltoztatásáért. – Az elmúlt években nem egyszer előfordult, hogy pincénkben vastagon állt a büdös szennyvíz, még fekália darabok is előfordultak benne. Nem csak én jártam így a környéken, rengeteg helyen és többször előfordultak ezek a sajnálatos esetek. Közel száz család jár hasonló cipőben. Már bemérettük a „szutykot”, ami „rettenetes eredményeket” mutatott.

Azonban a Dél-Pesti a Vízügyi és Környezetvédelmi Központ szerint nincs gond, vagyis az általa beméretett minták alapján. Hiába vettük fel videóra, hogy elnézést”, de fekáliában úszunk, az illetékesek nem voltak hajlandóak a problémáinkkal foglalkozni.

Vagy csak így tesznek, de aztán letagadják? Hogy mire gondolok? Konkrétan arra, hogy amikor a „központból” idejött egy hölgy, akkor megígérte, hogy feljelentést tesz az ügyben. Aztán, amikor találkoztam újra vele, letagadta azt is, hogy egyáltalán találkoztunk. Csak azt nem tudja, hogy beszélgetésünkről kép és hanganyag készült…És azt sem, hogy nehogy azt higgyék, hogy a sorozatos falakba ütközés elvette a kedvünket. Csak juszt is visszük tovább az ügyet. Rendőrségi feljelentést teszünk. Csak tudja az a baj, nem tudjuk, hol. Hol van még olyan szerv, amely a nép érdekeit nézi? Végezetül, azt még halkan hozzá szeretném tenni, hogy állítólag – hol vagy adóhivatal? -, hogy az DTV Zrt.-nek csak ideiglenes engedélye van a működésre…

Ahogy tovább folytattuk a beszélgetést a panaszossal, még egy és más kiderült. Amikor megemlítettük neki, hogy sűrűn jártunk az M0-ás bevezető szakaszán, és az 51-es úton, amelynek egyik kereszteződésében – ahonnan nem messze található a DVD Zrt. székhelye – sűrűn látható „belvíz”, Zimmermann Péter nyelve ismét peregni kezdett. Elmesélte, hogy a taksonyi gazdák is fellázadtak, hiszen földjeiken is sokszor furcsa vegyszeres víz hömpölygött. Azonban országgyűlési képviselőjük, Varjú László (MSZP) biztosan többet tudott tenni Taksonyért, mint ők mezei állampolgárok környezetükért…

Apropó Varjú László! Saját honalapján a következőket lehet olvasni:

„Tavaly október végen Varjú László bejelentette:: Évek előkészítő munkája után felmerülhet annak a lehetősége, hogy a ráckevei soroksári Duna-ág revitalizációs programja elmarad. A kormány legújabb terveiről kiszivárgott hírek azt valószinűsítik, hogy a tasi zsilip újra építése, az iszapkotrás, a tisztított szennyvíz átvezetése  a fő Duna-ágban, valamint a csatornázás elveszhet a hivatalok közötti hatalmi harcban. Veszélybe kerül a 40 éven át elszenvedett és szennyezett környezet helyre állítása!
Hát igen…A hivatalok közötti harc….A jól ismert – a megvezető – szlogen…

Egyébként 2007. szeptember 13-án Ráckevén a Savoyai kastélyban ott voltunk, amikor nagy dérrel-dúrral bejelentették a térség életét nagyban befolyásoló projekt indítását.

  Ha emlékeink nem csalnak, Dr. Váradi József a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság akkori főigazgatója nyitotta meg a tájékoztatót, melyen megjelent Varjú László mszp-s országgyűlési képviselő is. Elhangzott, hogy ő az a térségi politikus, aki elsők között ismerte fel a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág revitalizációjának fontosságát. Mindent megtesz azért, hogy a térségben élhetőbb környezet alakuljon ki. De az is kiderült, hogy ennek egyik legjelentősebb állomása, a Duna-ág revitalizációja. És, hogy a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság által kiírt, a Ráckevei(Soroksári) Duna ág (RSD) vízminőség javítására vonatkozó Európai Uniós pályázat előkészítését az ÖKO Zrt., K + K Kft. és a TERRASZER Kft. által alkotott, konzorcium nyerte meg.  A projekt megvalósítási értéke pedig mintegy 38 milliárd forint…

Hol van ez az összeg?
Miközben nem csak Dunavarsányban, hanem a szomszédos Majosházán is szó szerint néhányan a fekália szagában kénytelen élni. Ahogy beértünk – a közel 1500 lakosú községbe – rögtön balra a első (Petőfi utca) végén találtuk meg a DVD Zrt. szennyvíz átemelőjét. A környéken lakók nagy „örömére”. Mert aztán itt kérem, tapasztalhattuk, néha van ám bűz. De aztán, rendesen…

– Lassan több mint egy évtizede küzdünk ezzel az elviselhetetlen szaggal – mesélte Bakó József, aki családjával, gyermekeivel szemben lakik a majosházi szennyvíz átemelővel. – Jöttek-mentek itt a településen polgármesterek, volt, aki tényleg lépni akart, de semmi, semmi érdemleges változás. Szívjon már egy kis levegőt? Most úgyis jó a „szélirány”! Érzi?  Mennyi, de mennyi panasszal éltünk, kérdezze meg nyugodtan a szomszédokat. Volt már itt tévé, rádió, napilap képviselője, jó esetben néha adásba ment pár másodperc, néha párt sort írtak. A reakció: elnézést, de szó szerint, magasról tettek a problémánkra. Tudja, mi van, amit mindig biztosan megkapunk? Nos, az ígértek. De azt aztán dögivel. Nemrégen is itt voltak, valami kerítést akartak csinálni, aztán elvágták a szomszédos Áporkáról jövő gerincvezetéket. Ezután volt csak bűz rendesen. Még annyit, lassan tizenkét éve küzdünk, de senki nem tesz semmit. A kormányhivatalban az egyik személy a szemünkbe mondta: a szél ellen nem érdemes pisilni…Ez Magyarország? Hová jutottunk? Amikor a cég, ez a DTV, az információnk szerint még mindig próbaüzemben van bejegyezve…

A környék mindössze húsz-harminc kilométerre van Budapesttől, a fővárostól, mégis sokan fekáliában úsznak, vagy kellemetlen szagokat kénytelenek elviselni. Azonban, ha a főváros nem (is) érzékeli, az errefelé élők, tapasztalataink szerint már kezdenek ébredezni. Ott létünk alatt többen megállítottak, és megjegyezték: már puska sem kell nekik, elég lesz a tusa…

Befejezésképpen egy apró megjegyzés: a környéken a szennyvíz elvetéséért; havonként és házanként 6.500 forintot kér a DTV Zrt. Amely által üzemeltetett hat településen számításaink szerint legalább 20 ezer család kénytelen fizetni nekik, vagyis átlagosan havonként a bevételük: 130 millió forint. Évente több mint másfél milliárd forint…

Ebből aztán lehet élni…

Ahogy korábban Orbán Viktor nem egy beszédében kijelentette: “Na, és aztán, annyi, jó napot, kalap, kapát…” De vajon, ki és mikor ki lesz majd valóban nyakig sz…ban?

Mindenesetre, mielőtt elhagytuk volna Majosházát, a templom utcájában egy öreg bácsika megállított. Kedvesen azután érdeklődött: mi járatban voltunk. Miután válaszoltunk neki, csak legyintett egy nagyot, majd néhány mély lélegzetvétel után nyugodtan annyit mondott: “Látja, ide a templomba, ahová őseim jártak, már be nem teszem a lábam. Már itt is hazudnak, terelnek, félrevezetnek. Azonban a hazugokra rászakad a mennybolt. Meg is érdemlik. Meglássa, kedves szerkesztő úr, nemsokára így lesz. Az igazságra, remélem nemsokára fény derül. Isten magával…

Ősér – Szabad Riport Tudósító Iroda

Reklámok
Galéria | Kategória: ZÖLD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.