– A Noruz, az egység szimbóluma, a világ minden békeszerető és tisztességes embere között. Ez az ünnep nemcsak az újjászületést jelenti, hanem az igazságosság és a szeretet ünnepe is, melyet most az iráni nemzet közvetít az egész emberiség számára – mondotta Mahmoud Ahmadinedzsad az Iráni Iszlám Köztársaság elnöke, 2008. március 17-én, Teheránban, amikor hivatalosan is kulturális örökséggé nyilvánították ezt az ünnepet. Majd így folytatta:
– Az újjászületést pedig, a sötétség és az elnyomás legyőzése jelenti, hogy úrrá lehessenek a tisztességes emberek a nehézségeken, a jóság, és a fény tökéletes ereje által…
Az iráni elnök akkori szavai, ma még inkább aktuálisak! Most, a Világban bekövetkezendő nagy változások küszöbén váltak csak még értékesebbé ezek a belső emberi tartalmak.
De vajon mi is ez a Noruz konkrétan? Hogyan ünneplik ebben az egzotikus keleti országban, melyek az alapjai, honnan származik? Erről világosítjuk most fel a magyar olvasót.
A Noruzt minden perzsa megünnepli, bárhol is legyen a világon. Iráni időszámítás szerint az 1390-es év kezdődik.
Nos a Noruz nem más, mint a Perzsa Újév s egyben az Újjászületés ünnepe.
Márius 21-én kezdődik tehát Perzsiában az újév. Ám nem csak Iránban, hanem Szíriában, Azerbajdzsánban, Afganisztánban, Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban, Türkmenisztánban, Kazahsztánban, Indiában, Törökországban, Zanzibáron, Albániában, a kurdok közt megünneplik. A perzsa újév a tavasz első napja és az iráni naptárban az év első napja. Egyes közösségek állandóan március 21-én ünneplik, mások hagyományában a tavaszi napéjegyenlőség napja, azaz lehet március 20., március 21., vagy március 22.
A tavasz sok nemzet számára az újjászületés jelképe. Ilyenkor nyílnak a virágok, kezdik kibontani zöld leveleiket a fák is.
Hazánkban a hagyományok szerint a busók elűzik a telet, hogy érkezhessen a kikelet, a természet ébredése. A világosság, a napfény győzedelmeskedik a sötétségen, és a sötét erők felett, az élet a halál felett.
Ahogy nálunk is épp így Iránban és más országokban is tánccal, dalokkal köszöntik az életet adó napfényt. Máglyákat gyújtanak, a gyerekek házról házra járnak, edényekkel, kanalakkal csörömpölve.
Iránban a 13 napon át tartó ünnepre, tavaszi nagytakarítással, új ruhával és ételekkel készülnek fel. A perzsák ilyenkor nemcsak dalokkal, játékkal köszöntik az újév első napját, hanem ajándékokkal kedveskednek a gyerekeknek, és az idősebbek a fiataloknak. Meglátogatják s megvendégelik egymást. Szokásos ilyenkor különböző péksüteményeket is felszolgálni. De készítenek úgynevezett hála tálakat is, melyre frissen kinőtt zöld sarjakat, almát, fokhagymát, ecetet, édes búzát, diót, stb. helyeznek el. Itt minden ételnek és tárgynak meg van a maga jelentése és funkciója (pl a sabzeh – frissen kinőtt sarjak – szimbolizálja újjászületést és a jólétet, míg a Samanu – édes búza – úgy vélik, hogy erőt és termékenységet.) Sőt néhol szokás hogy zsebkendőre, vagy ruhadarabra csomót kötnek, s kérik az első járókelőt, hogy ezt bontsa meg, ezzel eltávolítva a szerencsétlenséget.
A 12. és 13. napon az emberek piknikezni mennek a szabadba, vagy a hegyekbe, sivatagba kirándulnak. A hivatalok is zárva vannak 6 napon át, sőt az iskolában is tanítási szünet van.
A zoroasztriánusok – mely Iránban elfogadott vallás és az iszlám előtti időkből származik – Zoroaszter próféta születésnapját a hatodik napon, március 26-án ünneplik.
2010. február 23-án az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségei közé bejegyezte a Noruzt.
A Noruz történelmi háttere:
A szó az óperzsa nyelvből származik: nava jelentése „új” volt, rezaŋh pedig „napot” vagy „napfényt” jelentett. A modern perzsa nyelvben kicsit átalakultak a szavak: nava = no, rezaŋh = rouz.
A szó először a Perzsa Birodalom korában bukkan fel a feljegyzésekben, a 2. században. Az ünnepnek megfelelő napnak azonban már az Akhajmenida-dinasztia idején (i. e. 648–i. e. 330) kitüntetett jelentősége volt: a perzsák uralta népek királyai ezen a napon elvitték ajándékaikat az uralkodónak, a sahinsahnak. A perzsa újév kezdetét a hagyomány 15 000 évvel ezelöttre, a kelet-iráni (mai Afganisztán) mitikus Jamsid király idejére teszi. Jóval később hivatalos ünnepévé lett a Nyugat-Iránt Kr. e. 247 és Kr. e. 224 közt uraló parthus dinasztiának.
A kalifátus bukása után a Perzsiát újra megerősítő dinasztiák (a Szamanida-dinasztia és a Buwajjid-dinszatia) alatt a perzsa újév fontos esemény maradt, sőt a régi perzsák más, kisebb ünnepeinek szokásait is felelevenítették. A későbbi oszmán török és mongol hódítók sem próbálták meg más ünneppel helyettesíteni a Norouzt.
Egykor mi magyarok szintén ezen a napon ünnepeltük az újévet, és nem nehéz észrevenni az összefüggést. A régi, keletről hozott szokásainkat, ünnepeinket a nyugati ráhatás fokozatosan kiölte, vagy igyekezett azt beolvasztani a keresztény ünnepkörbe. Talán kevesen tudják, hogy ilyenkor tavasszal a tojásfestés hagyománya a szkíta népek szokása, és a 4. századig vezethető vissza.
Amint látjuk a fenti képen, ez a népszokás az irániaknál is megtalálható. Valójában az általunk Szilveszterkor ünnepelt újévnek semmilyen szakrális jelentősége nincsen, mivel az csak egy mesterségesen kijelölt nap a naptárban. A fény- és árnyék arányváltozásai és a Napfordulók azok az időpontok, amelyek a természet rendjéhez kapcsolódnak, és mivel az ember is része(lenne) ennek az Egységnek, azok a népek amelyek tudatában vannak ennek, ragaszkodnak ősi hagyományaikhoz.
Tehát március 21-én a világosság, a napfény győzedelmeskedik a sötétségen, és a sötét erők felett, az élet pedig a halál felett. Ahogy Ahmadinedzsad elnök is mondta; “Az újjászületést pedig, a sötétség és az elnyomás legyőzése jelenti, hogy úrrá lehessenek a tisztességes emberek a nehézségeken, a jóság, és a fény tökéletes ereje által…
(2011.03.20.)
Jövőnk.info – Szabad Riport Tudósító Iroda
Terra Incognita 