Régen kik voltak az antiszemiták? válasz: Akik utálták a zsidókat. És ma kik? válasz: Akiket a zsidók utálnak – szól a hajdani vicc. Ami azért, nem is olyan vicces, és nem is teljesen igaz.
Manapság így kellene fogalmazni, kik az antiszemiták, fasiszták, kommunisták, stb., stb.? válasz: Akiket a cionisták gyűlölnek.
Egyszer Joe Binden elszólta magát, és ezt találta mondani: „Nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy cionista legyél”.
Nos, ez így igaz.
A cionizmus a világban mindenütt jelen van. Sőt még saját tolvajállama is van, ezt a kreatúrát úgy hívják, Izrael. Ami nemcsak a cionista állam, hanem a világon egyedülállóan, a terrorállam jelzővel is felruházta önmagát.
Íme, néhány tény, mely alátámasztani látszik ezt.
Megdöbbentő tények Izraelről
Persze mindennek voltak előzményei is, ezek egyike az úgynevezett 6 napos háború.
Miko Peled (1961. Jeruzsálem) egy cionista család sarja, apja Matti Peled tábornok volt.
Miko Peled a „Tábornok fia” című könyvében beszélt arról, hogy apja egyebek mellett a 6 napos háborúban is vezető szerepet játszott.
Izraelt 1948. májusában hozták létre kényszerre a cionisták a palesztinok földjén.
1948-ban azzal kábították önmagukat és a világot, hogy a kiszemelt országot, Palesztinát nem lakja egyetlen nép sem, mert akik ott éltek, már önként (sic) távoztak, meséli M. Peled.
(Ekkor a zsidók alig félmillióan alkották a kisebbséget.)
De ki hisz el egy ilyen mesét? – kérdezhetnénk álnaivitással. Az, aki el akarja hitetni másokkal, és áltatni akarja önmagát, hogy erkölcsileg nem marasztalható el. Mint M. Peled mondja, így aztán, mielőtt Palesztina hivatalosan is állammá válhatott volna, gyors ütemben elpusztították a jól működő palesztin rendszert, és tömegesen űzték el őket otthonaikból.
Megtehették, mert a palesztinoknak nem volt katonasága, nem volt felfegyverezve. Fegyvertelen népet, pedig erőszakkal, jól felfegyverzett hadsereggel, könnyűszerrel el lehet üldözni és pusztítani.
A palesztinok 1948 májusától eltelt 7 hónap alatt négy nagyobb hullámban hagyták el Palesztinát 1948 novemberéig. Legnagyobb számban a környező arab országokba menekültek, főleg Jordániába (1800000) Libanonba (300000) Szíriába (414 000).
Miko Peled így ír erről: „A tények azt igazolják, hogy Izrael létrehozása nem egy ötletszerű harc eredménye volt, amelyben az arabok saját vezetőik utasításainak megfelelően menekültek el otthonaikból, hanem egy indokolatlan, szisztematikus etnikai tisztogatás volt a zsidó milícia részéről, amelyet mészárlások, terrorizmus és egy egész nemzet tömeges kifosztása kísért.”
Elmondja azt is, hogy anyja elmesélte, amikor a zsidó katonai erők betörtek a palesztin otthonokban a kávé még meleg volt az asztalon, s ezt követte a fosztogatás.
A 48-as hazugság megdőlését követően jött egy új önigazolás.
1967-ben az volt a sláger hazugság Miko szerint, hogy Izrael egzisztenciáját fenyegetik az ott élő arab népek.
Azért az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy Izrael a ’67-ig eltelt éveket is folyamatos háborúzással és további területszerző harcokkal töltötte, szinte mindegyik szomszédos arab országgal konfliktusba keveredett. Noha területszerzései jelentősek voltak, ennek ellenére a cionista aknamunka és hazugsághadjárat nem ért véget, ahogy a mohóságuk és erőszakosságuk sem apadt. Hisz a cionista terrorgépezet tervében elengedhetetlen volt az arab országok közé éket verni, és katonai erejüket fitogtatva, gazdasági- és politikai tőkéjüket gyarapítani ebben a stratégiai fontosságú térségben.
A ’67-es világ- és önámítás jegyében az akkoriban igen gyengén felfegyverzett három szomszédos arab országtól való egzisztenciális fenyegetettségükben hatalmas földterületeket szereztek meg. Valamint az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy miközben állítólag a korábbi években „hermetikusan” elzárva tartották a zsidókat az arab országok a külvilágtól, mégis sikerült valahonnan szert tenniük kiváló és modern fegyverrendszerekre, melyekkel rommá verték őket, a 6 napos háborúban, ez volt egyéként a III. arab-izraeli háború. (és még 20 év sem telt el az izraeli terrorállam bejegyzése óta! – a szerk.)
Miko Peled elmondta, hogy miközben adatokat gyűjtött könyvéhez, az izraeli hadsereg levéltárában érdekes tényekre bukkant, a védelmi erők felső parancsnoksága megbeszéléseinek jegyzőkönyveiben. Erről a könyvében így számol be: „Az izraeli védelmi erők (IDF), a felső parancsnokság és az izraeli kabinet viharos megbeszélésén, melyre 1967. június 2.-án került sor, apám, Matti Peled tábornok azt mondta a kabinetnek, hogy az egyiptomiaknak legalább másfél évre van szükségük, hogy felkészüljenek egy teljes háborúra. Arra gondolt, hogy nem ezért jött el az ideje annak, hogy megsemmisítő csapást mérjenek az egyiptomi hadseregre, mert egzisztenciális veszély fenyegette Izraelt, hanem azért, mert az egyiptomi hadsereg nem készült fel, így újra alkalom nyílt a lerombolásukra. … Ugyanazon a megbeszélésen az apám azt mondta a miniszterelnöknek, Nasser elnök egy rosszul felkészített hadsereggel tör előre, mivel arra számít, hogy nem fogunk lecsapni.
- e terület tulajdonlása ma is vitatott.
Az ön tétovázása nekik ad lépéselőnyt. Ez után azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy sérti azt a hadsereget, mely még sosem veszített csatát, ha nem engedi őket azonnal támadni.”
Nos, ennyit a zsidó állam egzisztenciális fenyegetettségéről.
„A meglepetésszerű csapás napokon belül az egyiptomi légierő teljes megsemmisítéséhez, az egyiptomi hadsereg megtizedeléséhez, a Gázai övezet és a Sínai-félsziget visszafoglalásához vezetett.”
Mivel sem a szír, sem a jordán hadsereg nem rendelkezett számottevő katonai erővel, ezért ez után további két területre összpontosítottak, melyekre a cionista Izrael rég fente a fogát, a Jordán nyugati partjára (West Bank) és a Golán-fennsíkra.
Ezek megszerzése is létfontosságú volt Izraelnek, hiszen mindkettő stratégiai vízkészlettel és Izrael felé néző hegyekkel rendelkezik. Ráadásul itt található Jeruzsálem óvárosa is, melyet Izrael bibliai hátországaként kezel – mondta Miko, majd folytatta.
A 6 nap alatt arab részről mintegy 15.000ember vesztette életét, míg Izrael 700 főt veszített, viszont a megszerzett területekkel csaknem megháromszorozta „saját” területét. Mindezen földterületek, és erőforrások megszerzésén túl rátette kezét az Oroszországon kívüli legnagyobb oroszgyártású fegyverkészletre is.
Bizonyítva ezzel is, és az azóta eltelt évek fegyveres terror akcióival is, hogy a Közel-Keleten egyetlen valódi terrorfenyegetés létezik, méghozzá 1948 óta, s ez nem más, mint maga a cionista terrorállam, mely maga mögött tudhatja az őt nagy vehemenciával támogató, pénzelő cionista gépezet irányította USA-t és európai államokat is.
Ugyanakkor elbizakodottságukban a cionisták az izraeli terrorállam vezetésével nem vesznek tudomást arról, hogy az általuk létrehozott állapotot, az arab országokra és palesztinokra kényszerített folyamatos megalázást, népirtást és fenyegetettséget nem fogják tétlenül nézni, ahogy világ többi országa sem. A cionisták rendszeresen leleplezik magukat, s ez előbb-utóbb a vesztüket okozza. A népirtásban jeleskedő cionista terroristákra épp úgy, mint a Guinness rekordokat döntött izraeli terrorállamra visszaszállnak bűneik.
Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda
Terra Incognita 