A történelmi dolgokkal nagy valószínűséggel maga Putyin is tökéletesen tisztában volt. A kommunizmus bukásával egyidejűleg a zsidók is megindultak a minden területre kiterjedő hatalmuk visszaszerzése érdekében, aminek Trockij és Lenin óta nem lehettek részesei. Mindössze két évvel a Szovjetunió bukása után, vesztegetésekkel, fenyegetésekkel, gyilkosságokkal és más gengszterfilmbe illő eszközökkel az internacionalista zsidók ismét kezükbe kaparintották Oroszország javainak nagy részét. Ez a mindössze 2 év alatt lezajló folyamat a világ egyik legnagyobb rablásának a címére is esélyesen pályázik.
A zsidó oligarchák (Oroszországban a 90’-es évek 11 leghatalmasabb oligarchája közül 10 zsidó volt, ez gyanítjuk nem a puszta véletlen műve) a fent említett két év alatt rátették a kezüket az orosz nemzeti vagyon 65%-ára. Ezek közül is a legelszántabb és politikailag legaktívabb neve nem volt más, mint Borisz Berezovszkij. Igen, az a Borisz, akinek a neve pár hónappal ezelőtt bejárta a világsajtót, amint Putyin bocsánatáért esedezik. De ne szaladjunk ennyire előre. A 90’-es évek elején-közepén Putyin felismerte, hogy szüksége lesz Berezovszkij társaságára a hatalomba vezető rögös úton. Ezért tehát szövetséget kötött vele. Megtévesztő művelete részeként még olyan cikkek is megjelentek a Moszkva Times hasábjain, ahol képmellékletekkel illusztrálták Putyin nyaralását Berezovszkij Spanyolországban levő nyári rezidenciáján.
Berezovszkij Borisz Jelcin alatt nőtt nagyra, amikor is az Orosz Belbiztonsági Szolgálat vezetőjévé lett kinevezve. Ez eléggé széles népi ellenállásba ütközött, tekintettel, hogy kiderült, Berezovszkij izraeli-orosz kettős állampolgár (hol is halottunk már ilyenről, hogy izraeli kettős állampolgárokkal van tele a hatalom?).
Ott tartottunk, hogy Putyin egyre jobb politikai pozíciókba került. Annyira jókba, hogy hamarosan megerősödött, és szakított Berezovszkijval és Guzinszkijvel (Guzinszkij annak idején az Orosz Zsidó Kongresszus feje volt) ennek egyenes következménye lett, hogy százszámra jelentek meg cikkek Oroszországban a “hitszegő” Putyinról, és a “jóakaratú és népbarát” hat
almasságokról név szerint Berezovszkijról és Guzinszkijről. Érdekes eset, hogy Berezovszkij egyik kritikusát véletlenül lelőtték egy moszkvai tűzharcban akkortájt. Ilyenek a zsidó média favoritjai a valóságban. Ami látható, hogy Putyin már ekkortájt olyan ellenségeket szerzett magának, hogy hasonló kaliberű figuráktól a Nyugat vezető politikusai hideg izzadsággal a hátunkon riadnak fel éjszakánként azt sikoltozva, hogy “Nem vagyok rasszista!”.
Putyin nem lépett fel az összes oligarcha ellen. Túl jól ismerte a hidegháborús sakklépéseket ahhoz, hogy egy ilyen banánhéjon elcsússzon, azonban arra figyelt, hogy senki se nőhessen fölé hatalomban.
Egyszer csak eljött Mihail Hodorkovszkij ideje. Hodorkovszkij a Jukosz olajipari vállalat főrészvényese volt 1993-tól 2005-ig. A Jukosz részvényeinek akkoriban 96%-a zsidó kézben volt, akik leginkább Hodorkovszkij baráti köréből kerültek ki, és egytől egyig izraeli kettős állampolgárok voltak. Hodorkovszkij ebben a pozícióban dollármilliárdokat sikkasztott el (ismerjük az idevágó magyar terminust: “nem volt tisztában a vonatkozó törvényekkel”). Miután kinőtte magát Oroszország egyik leggazdagabb emberévé, úgy gondolta, eljött az ideje, hogy a politikába is beleszóljon. Ezt úgy óhajtotta megvalósítani, hogy megpróbálta megvásárolni a Duma [az orosz törvényhozás] képviselőit egyesével. 
Putyin ezt már nem nézte annyira jó szemmel, és rákérdezett, hogy ugyan már, az az ember, aki csaláson keresztül szerezte meg a dollármilliárdokra rúgó vagyonát, miért akarja még korrupcióval megfertőzni az orosz törvényhozást is? Hodorkovszkij végül 2010-ben börtönbe került 7 évre, de ilyen-olyan zsidó szervezetek folyamatosan lobbiznak az ügyének felülvizsgálata érdekében. A nemzetközi “jogvédő” (értsd: zsidó lobbi) szervezetek képviselői Putyint folyamatosan antiszemitizmussal vádolják, mert le mert tartóztattatni egy zsidó tolvajt.
De itt nem állt meg Putyin. Kifejtette, hogy szerinte egy ország sajtóját annak az országnak a szülötteinek kellene kézben tartaniuk, izraeli állampolgárok helyett. Hiszen hogy is lehetne egy sajtó nemzeti, ha más ország állampolgárai a vezető hangadók, és a zsurnaliszták 70%-a? Ezzel a kijelentésével végleg kihívta maga ellen a zsidó médiát és annak képviselőit. Annyira, hogy még George Bush is kiemelte egyszer, hogy Oroszországban a “szabad” sajtó jelenlétét (értsd: olyan zsidó oligarchák, mint például Berezovszkij kezében lenne a sajtó helye) kell biztosítani, ami majd aztán tovább fojtathatná az unalomig ismert zsidó médiatevékenységet: az adott országban tevékenykedő zsidó mágnások, mint a nép barátainak bemutatását, és a nemzeti vállalkozók és politikusok munkájának lekicsinyítését és botlásaik felnagyítását.
George Bush számára ez nem volt elég (azaz a gazdái számára). Tovább kritizálta Putyint, hogy nem ad a népnek elég szabadságot, miközben Bush regnálása alatt hozta meg az amerikai törvényhozás a “Patriot Act”-ot.
Amerikai elnökök egész sora szólalt fel az orosz demokratikus rendszer hibái ellen. Álljunk csak meg egy szóra itt. Amerikában két egymást váltó párt van, volt, lesz, a hatalomban. Ezek a Demokraták, és a Republikánusok. Mindkettő ugyanazt a zsidó lobbit képviseli. Ezzel szemben Oroszországban több mint 20 különféle párt működik, ezek közül már a parlamentbe jutottak is elég széles skálán képviselik az emberek véleményét. Amerikában azonban több 10 millió állampolgár érdekképviselet nélkül él, hiszen elképzeléseik nem férnek bele se a demokraták, se a republikánusok közé. Most akkor hol nem működik az úgynevezett demokrácia?
Egy, és csakis egy oka van annak, hogy Putyint és a modern Oroszországot folyamatosan támadják. Ez nem más, mint hogy az orosz emberek Putyin vezetésével sikeresen védik meg magukat a zsidó világhatalom ellen. A cionistáknak kellene Oroszország, annak erőforrásai, és hatalmas művelhető és beépíthető területei miatt. Támadják Putyint, mert példát mutat, és a példa ragadós minden nemzetben gondolkodó nép számára.
Putyin és a modern Oroszország miatt fog elvérezni az Új Világrend. Ehhez csak kitartást tudunk kívánni neki és az orosz népnek.
Terra Incognita 