A HIGIÉNIA FEGYVERÉVEL A KISTERMELŐK ELLEN 3. rész

Baktériumfóbia
Az a háború is hiábavaló, amelyet a gyomok, a gombák, a férgek, a rágcsálók és Isten tudja, még milyen élőlények ellen folytatunk. Nincs esélyünk arra, hogy győztesen kerüljünk ki ebből a harcból, ha esetleg néha egy-egy csatát meg is nyerhetünk. Ennek ellenére a háború tovább folytatódik, mivel a mérgek eladásából hatalmas haszon származik. Szerencsétlenségünkre a redukcionista és a mechanisztikus természettudomány, amelyet ma is csaknem minden egyetemünkön tanítanak, segít abban, hogy megmagyarázza és ezzel törvényessé tegye ezt a leegyszerűsítő megközelítést. Vandana Shiva nagyon jól jellemzi a mezőgazdasági kártevőkkel szemben folytatott háborúnkat: “A redukcionista természettudomány csak a kártevők jelenlétére összpontosít a kártevők ökológiája helyett. Az a megoldás, amely ennek a tudományos Monsanto_barn_deesfelfogásnak és a növényvédőszer-gyártó iparnak egyaránt megfelel, az, hogy továbbra is gyártani és árusítani kell a mérgeket, amelyek megölik a kártevőket.” Annak idején az Észak-Amerika nyugati részét elözönlő bányászok és fakitermelők mondása volt, hogy “az egyetlen jó indián a halott indián”. Ennek a mintájára született az egyik rovarirtó vállalat televízió-reklámjának mondata: “Az egyetlen jó bogár a döglött bogár.”
Tudomásul kellene venni, hogy az ember nem egy ökológiailag légüres térben él. René Dubos, a híres mikrobiológus, aki annak az irányzatnak a létrehozója, amelyet “az egészség ökológiája”-ként emlegetnek, arra figyelmeztetett bennünket, hogy ha eltüntetjük valamelyik mikroorganizmust, azzal egyszerűen jobb lehetőséget teremtünk a többi számára. Például a tej pasztörizálása steril körülményeket teremt, ebben a baktériummentes közegben azonban nagyon gyorsan meg tud telepedni és el tud szaporodni bármilyen kívülről bekerülő, esetleg patogén mikroorganizmus. A nyers tej azonban sokféle mikroorganizmust tartalmaz, így nagyon kicsi a lehetőség arra, hogy valamilyen kórokozó kívülről megtelepedjen benne. Ezt René Dubos tökéletesen felismerte. “Az egyáltalán nem biztos – írta – , hogy az a legbölcsebb és a leghatékonyabb megoldás, ha valahol kiirtjuk a már ott élő fajokat, ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy kiismerjük a szokásaikat és békésen együtt éljünk velük.” Ezt a próbálkozást Dubos “utópikus stratégiának” nevezte el. Dubos arról is ír, hogy azokon a helyeken, ahol az emberek szegényes higiénés körülmények között élnek, a polio vírus mindenütt jelen van, így mindenkit megfertőz. poliovirusEnnek eredményeként az emberekben már életük első hónapjaiban kialakul vele szemben a védettség, ezért nagyon ritkán fordul elő bénulás a fertőzés következtében. A mi társadalmunkban a higiénés szokások nagyon lecsökkentik annak a valószínűségét, hogy a gyerekek az életük korai szakaszában fertőződjenek meg ezzel a vírussal, ezért nem alakul ki bennük a spontán védettség. “Tehát a gyermekbénulás esetében egy olyan betegséggel állunk szemben, amelyet valójában a tisztaság okoz.

Mindenesetre ha valóban hosszú távon akarjuk biztosítani a magunk és a háziállataink egészségét, akkor csak egyetlen választásunk lehet, nevezetesen az, hogy meg kell tanulnunk együtt élni a mikroorganizmusokkal. Fel kell ismernünk, hogy a szervezetünk, más élőlényekéhez hasonlóan, nemcsak a saját sejtjeinkből áll, hanem sokféle mikroorganizmus sejtjeiből is, sőt, az utóbbiak aránya az emberi sejtek számához viszonyítva tíz az egyhez. Ráadásul nem is tudunk a mikroorganizmusok nélkül élni. Például a számunkra életfontosságúak a bélrendszerünkben megtelepedett baktériumok és élesztőgombák, amelyek a vitaminok előállításában és az ételek megemésztésében játszanak fontos szerepet. Fel kell ismernünk, amint azt Dubos is hangoztatta, hogy “a törzsfejlődés során a szervezetünk olyan környezetben fejlődött ki, amelyben nagy számban voltak jelen a mikroorganizmusok”. Azt, hogy számunkra és más fejlett élőlények számára is életfontosságúak a szervezetben jelenlévő baktériumok, világosan megmutatja az, hogy “a baktériummentes állatokban anatómiai és fiziológiai rendellenességek alakulnak ki”. Dubos elemzi ezeket az eseteket, és rámutat arra, hogy már egy néhány baktérium hiánya esetén sem tud az állat a normális körülmények között életben maradni. Az a tény is világosan bizonyítja, hogy erőteljesen függünk a szervezetünkben élő baktériumoktól, hogy azokat a rendellenességeket, amelyeket baktériummentes állatoknál figyeltek meg, gyorsan ki lehetett javítani, ha az állatok érintkezésbe kerültek a megfelelő baktériumokkal. Dubos legfontosabb állítása, hogy közönséges körülmények között még a patogén baktériumok is úgy élnek a szervezetünkben, hogy nem okoznak megbetegedést. Csak akkor vált ki tüneteket a jelenlétük, ha a körülmények ezt lehetővé teszik a számukra. A szervezetünkben olyan különösen veszélyes mikroorganizmusok is jelen lehetnek, mint a salmonella vagy a diftéria kórokozói, azonban mindaddig nem okoznak tüneteket, amíg a körülmények nem válnak megfelelővé a betegség kialakulásához. Élete vége felé Louis Pasteur is tett egy ehhez hasonló kijelentést: “A mikroorganizmus semmit sem számít, a környezeti feltétel azonban mindent.”

Természetesen jogos a kérdés, hogy milyen körülmények között okoznak betegséget a mikroorganizmusok? Dubos szerint akkor, “amikor a körülmények eltérnek azoktól, amilyenek között a gazdaszervezet és a mikroorganizmus közötti egyensúlyi állapot regeneralo_testsulykontroll_farkas_250kialakult”. Ez például akkor történhet meg, amikor a gazdaélőlény nem jut hozzá minden szükséges tápanyaghoz, vagy akkor, amikor méreg jut a szervezetébe, vagy stresszhatás éri, vagyis olyan esetekben, amikor valamilyen fiziológiai zavar keletkezik.” Dubos szerint akkor is fiziológiai krízis jön létre, vagyis a belső ökorendszerben zavar keletkezik, ha a gazdaszervezet olyan baktériummal kerül érintkezésbe, amely ellen nem alakult ki immunitás az élőlény korábbi életszakaszában, vagy a mikroorganizmus idegen eredetű, vagy ami még ennél is veszélyesebb, genetikailag módosított, hiszen ilyen mikroorganizmussal az egész emberi faj nem találkozott addig. Dubos tehát azt állította, és ez volt a legfontosabb felismerése, hogy nem a mikroorganizmus okozza az emberek vagy más élőlények megbetegedését, hanem a gazdaszervezet és a számára igen fontos, benne élő mikroorganizmus-populáció közötti egyensúly megbomlása. Röviden ez a kérdés ökológiai vagy holisztikus megközelítése, amely az alapjaiban hibás redukcionista vagy mechanisztikus szemlélet ellentéte. Pasteur maga is azt állította, hogy bizonyos esetekben a fiziológiai zavar — amelyre Dubos is utal — az elsődleges oka a fertőzésnek, és nem a következménye. Például az influenzavírus valójában egyáltalán nem az oka az influenzának, hanem a következménye, vagy másképp megfogalmazva: a tünete. Bizonyos esetekben a betegség maga, attól függetlenül, hogy mi az általunk ismeretlen kiváltó oka, olyan körülményeket teremt, amelyek lehetővé teszik a kórokozó kifejlődését.

A valódi megoldást az jelenti, ha sikerül visszaállítani az ember és a szervezetében élő mikroorganizmus-közösség közötti egyensúlyt, természetesen azokat az eseteket kivéve, amikor veszélyhelyzet van és az antibiotikum életmentő lehet. Érdekes, hogy az állatok is ösztönösen éppen ezt a megoldást választják: “ha az étrendjük B1 (tiamin), B2 (riboflavin), vagy B12 (kobalamin) vitaminokban szegény, a mikroorganizmusokat, amelyeknek kulcsfontosságú szerepük van ezeknek a vitaminoknak a szintézisében, úgy pótolják, hogy ürüléket esznek”. Ha például a kísérleti patkányok esetében megakadályozzák az ürülékevést, annak komoly hatása van az állatok egészségi állapotára, amit az mutat, hogy hiába táplálják őket megfelelően, a növekedési ütemük húsz százalékkal lecsökken. Különösen érdekes és az emberre nézve is tanulságos, hogy a szigorú vegetáriánus étrendet követő, vagyis semmilyen állati eredetű élelmiszert nem fogyasztó emberek is egészségesek maradhatnak, pedig az ő szervezetükbe a táplálékkal igen kevés B12-vitamin jut be. “Ez azért lehetséges, mert a bélcsatornájukban végbemegy a vitamin szintézise, akárcsak a növényevő állatok esetében.”

Dubos olyan világosan összegzi az álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy érdemes rövidítés nélkül idézni: “Annak, hogy egyes fertőzéses megbetegedések makacsul fennmaradtak az emberek között, az az oka, hogy még mindig nem értjük az ember és a biológiai környezete között fennálló kapcsolatot. Sok olyan fertőző betegség létezik, amelyet sem megelőzni, sem gyógyítani nem lehet sem a higiénia fokozásával, sem vakcinákkal, sem gyógyszerekkel. Azok a fertőző betegségek, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő, olyan mikroorganizmusok tevékenységének a következményei, amelyek mindenhol jelen vannak a környezetünkben, és anélkül élnek a testünkben, hogy a szokásos körülmények között akár a legkisebb bajt is okoznák. Csak akkor váltanak ki betegséget, ha a gazdaszervezetben fiziológiai stressz alakul ki. Az ilyen típusú fertőző betegségek esetében a fertőzés pillanata kevésbé fontos, mint az az időpont, amikor a lappangó fertőzés egy fiziológiai zavar hatására tünetekben is megnyilvánul. Ez az oka annak, hogy az ortodox módszerek, amelyek a járványtan, az immunológia és a gyógyszeres terápia klasszikus elméletén alapulnak, nem tudják hatásosan kezelni ezeket a betegségeket. Olyan eljárásokat kell kidolgozni, amelyek alkalmasak arra, hogy helyreállítsák az egyensúlyt a gazdaszervezet és az élősködő között.”

Az emberek kezdik ezt megérteni. Például dr. John Warner, aki a Southampton Egyetem gyermekosztályán dolgozik, azt írja, hogy “egyre kevesebben szállnak vitába azzal az elképzeléssel, hogy az asztmás megbetegedések számának drámai növekedése arra vezethető vissza, hogy az emberek kora gyermekkorukban kevés piszokkal kerülnek érintkezésbe. Húsz évvel ezelőtt az iparilag fejlett országokban a gyerekek öt százaléka volt asztmás, míg ma ez az arány eléri a húsz százalékot. A fejlődő országokban szintén növekszik a megbetegedések száma, különösen a gazdagok között, akik átveszik a nyugati életstílust. Azt írja: “Az asztmakutatások kezdik világossá tenni, hogy az aránylag sterillé tett környezetben élő babák nem találkoznak a megfelelő baktériumokkal, amelyek az emésztőrendszerünkbe bekerülve serkentik az immunrendszer működését és segítik abban, hogy leküzdje az allergéneket.” Warner szerint “az asztmakutatás minden új eredménye ennek az elméletnek a helyességét bizonyítja”. Néha már néhány hetes csecsemőket kitesznek baktériumos fertőzésnek annak érdekében, hogy kiépüljön az immunrendszerük azok ellen a betegségek ellen, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő az adott területen, ilyen lehet például a tejlebontó baktérium, amely fontos része a belső baktérium-populációnak, vagy a tuberkulózis baktériuma.

Michael Doyle, az Élelmiszerbiztonsági Egyetemi Központ igazgatója mondta: “A legtöbb állat emésztőrendszerében a barátságos baktériumok két héten belül megölik az escherichia coli 0157 baktériumot.” Gary Hamilton erről a témáról részletesen ír az Ecologist Report-ban.

csirkékAz állatgyógyászatban bevezettek egy új gyógyszert CF-3 vagy Preempt néven, amely olyan hasznos baktériumok keveréke, amelyek megtalálhatók a természetes körülmények között tartott csirkék szervezetében. A gyógyszert az FDA az USA-ban 1988 márciusában hagyta jóvá. Ez valóban egy nagyon biztató fejlesztés. Azonban ha belegondolunk, meglehetősen bonyolult módon és drágán fejleszti ki a nagyüzemi körülmények között, a felnőtt állatoktól teljesen elkülönítetten nevelt állatokban a kórokozókkal szembeni ellenállóképességet. A hagyományos körülmények között felnövekvő csirkék szervezetébe általában a tyúkok ürülékén keresztül kerülnek be a mikroorganizmusok. Ebből látszik, hogy az igazi megoldás az lenne, ha visszatérnénk a kisebb méretű, természetesebb, nem-higiénikus körülményeket biztosító baromfitartásra.

Az Amerikai Egyesület a Tudományos Haladásért éves összejövetelén hangzott el egy előadás, amely arról a kutatásról számolt be, amelyet a Georgia Egyetemen végeztek el. Ennél a kísérletsorozatnál sikeresen kiirtották a csirkék szervezetéből az escherichia coli 0157 baktériumot, amely a leginkább felelős a mostanában Nagy-Britanniában és a világon máshol fellépő ételmérgezésekért, és helyettesítették egy másik, előre kitenyésztett e. coli baktériumfajtával, amely megtalálható az emberek és egyes állatfajok, például a szarvasmarhák szervezetében, de nem okoz megbetegedéseket.

Mostanára világossá vált, hogy a szigorú higiénés szabályok betartása, amelyekről az Ecologist Report-ban szó van, nem csökkenti le számottevő mértékben egy közösségben az ételmérgezések gyakoriságát. Ezeknek a higiénés törvényeknek a bevezetése valójában azt a célt szolgálja, hogy az élelmiszertermelés és -kereskedelem néhány nemzetközi óriásvállalat kezébe kerüljön, amelyek egyre inkább az irányításuk alá vonják az állami politikát a gazdasági élet minden területén. Ha valóban azt akarjuk, hogy egészségesebbekké váljunk és kevésbé legyünk kitéve az ételmérgezések veszélyének, akkor teljesen meg kell változtatni a politikát. A német és az olasz mezőgazdasági miniszter egyaránt azt mondta mostanában, hogy lejárt a nagyüzemi élelmiszer-termelés ideje. Nagy-Britanniában azonban egyáltalán nem ez a hivatalos álláspont: éppen nemrégiben (2001. április 11-én) jelentette be a mezőgazdasági miniszter, hogy az a cél, hogy megszüntessék a kis farmokat, és így a termelést teljesen a nagy méretű, intenzív termelést folytató farmok vegyék át a jövőben, amelyek – mint mondta – gazdaságosabbak, és – mint feltételezem – higiénikusabbak is.

Úgy gondolom, minden gondolkodó ember számára világos, hogy minél gyorsabban meg kellene szüntetni a nagyüzemi élelmiszer-termelést. Ugyanakkor olyan törvényeket kellene bevezetni, amelyek biztosítják, hogy az élelmiszer-termelés újra független kistermelők, sajtkészítők, pékek, hentesek és élelmiszerkereskedők kezébe kerüljön, akik egészséges, természetes, organikus élelmiszert állítanak elő és árusítanak a helyi piacokon.

A fogyasztók készen állnak erre az átalakulásra. Teljesen elegük van már a nagyüzemekben előállított élelmiszerekből, és erre megvan minden okuk. Már ma is nagy a kereslet az organikus élelmiszerek iránt. Nagy-Britanniában évente 40 százalékkal növekszik ezek piaca, és ez a növekedés tovább fog folytatódni, különösen ha a kormány is segít a megfelelő körülmények megteremtésében, még ha ezt eddig nem is tette. Csakis egy ilyen élelmiszer-termelési rendszer biztosíthatja azt, hogy az emberek egészséges élelmiszerhez jussanak, a lakosság jelentős százaléka biztos megélhetéssel rendelkezzen, és megteremtse a gazdasági alapját egy egészséges, közösségekre alapozott falusi társadalomnak. Továbbmennék, és így azt mondom, hogy csakis egy ilyen élelmiszer-termelési rendszer felelhet meg az alapvető biológiai, társadalmi, gazdasági és morális kihívásnak.

Forrás: Teddy Goldsmith: Unhygienic – or just small scale?
The Ecologist Report, 2001. június, 4-10. oldal
Fordította: Adorjánné Farkas Magdolna

Advertisements
Galéria | Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s