A HIGIÉNIA FEGYVERÉVEL A KISTERMELŐK ELLEN 2. rész

Egészségtelen – vagy csak kicsi?
A HIGIÉNIA FEGYVERÉVEL A KISTERMELŐK ELLEN

“A természettudomány egy új vallás, és a fertőtlenítőszer a szentelt víz.”
George Bernard Show

Hadjárat az otthoni főzés ellen
fözés_a_konyhábanA közegészségügyi szabályok nemcsak a kis élelmiszergyártókat és kereskedőket ütik ki a piacról, hanem abban is segítenek, hogy a nagy élelmiszeripari vállalatok átvehessék azt a tevékenységet, amely eddig mindig az otthonok konyháiban zajlott. Az élelmiszeripari nagyvállalatok rájöttek arra, hogy a családi ebédek és vacsorák is pénzért eladható, hasznot termelő piaci áruvá tehetők. Nagy-Britanniában az engedékeny oktatási miniszter a Nemzeti Tantervből törölte a “háztartási ismeretek” tantárgyat, amelynek keretében például főzni is tanultak a tanulók, és helyette bevezetett egy modernebb, technológiai szemléletű változatot. Ezt “élelmiszer-technológiának” nevezik, és eszerint a konyhát “élelmiszer-technológiai egységként” kezelik. A tanterv alapján többek között megtanítják a gyerekeket arra, hogyan gyártják (nem főzik) az ételeiket az élelmiszer feldolgozó üzemekben. A tananyag alapján nyilvánvaló, hogy az ételkészítés “leghatékonyabb”, “leggazdaságosabb” módja a nagyipari előállítás, és az így elkészített ennivaló a legtáplálóbb, leghigiénikusabb, és ezért a legbiztonságosabb.

Az élelmiszer-technológiai kurzuson a diákok többek között megtanulják, hogyan kell elkészíteni a pizzát. Ehhez természetesen higiénikusan gyártott konyhakész hozzávalókat kell felhasználni. Amint ezeket kiválasztják a tanulók, begépelik a számítógépbe az adatokat, ezután elemzik a pizzát a tápanyagtartalma szerint, majd megtervezik a megfelelő műanyag csomagolást, amelyen természetesen látható módon feltüntetik az összetétellel kapcsolatos információkat.

Ha az otthoni konyhát csupán a múltból itt maradt relikviának tekintjük, az iskolai konyhát, vagy “korszerűbb” megfogalmazásban “élelmiszer-technológiai egységet” is borzalmasan nem-higiénikus helynek kell tekinteni és természetesen be kell zárni. Így a gyerekeink olcsó, egyenízű ipari tömegtermékeken nőhetnek fel, amelyeket az ultra-higiénikus élelmiszergyárak futószalagjai ontanak.
Azonban, ahogy azt Tim O’Brian is világosan megfogalmazza, “a tisztaságot nem az otthoni konyhákon kellene számon kérni, hanem a nyomorúságos körülmények között működő intenzív állattenyésztő telepeken“. Dokumentumokkal támasztja alá, hogy a nagyüzemi állattenyésztés szükségszerűen elősegíti a különböző járványok kialakulását. Visszautasítja azt az eddig uralkodó nézetet, miszerint a mostanában történt ételmérgezésekért a kis, nem-higiénikusnak kikiáltott körülmények között dolgozó kistermelők a felelősek. Valójában ezek száma minden eddigi érték alá csökkent, mert a kormány rendelkezései megölték a kisvállalkozásokat. Az élelmiszer-előállítás jelenleg igen kevés óriás társaság kezében van. Az Amerikai Egyesült Államokban a tejtermékek előállítását mindössze három óriásvállalat — a Parmalat, a DeanFoods és a Suiza — végzi, ráadásul, mint ahogy arról 2001. április 5-én értesültünk, a Suiza bekebelezte a DeanFoods-ot. Az USA élelmiszertermelésének 80 százaléka mindössze öt multinacionális óriás kezében van.

foods beef plant to reopen

Ilyen “ideális higiénés körülmények” között joggal várhatnánk, hogy ma egyáltalán ne történjenek ételmérgezések. Valójában ennek éppen az ellenkezője igaz. Nagy-Britanniában az esetek száma hétszeresére emelkedett, ez évente körülbelül egymillió esetet jelent. Az USA-ban a megbetegedések számon tartásával foglalkozó központ (CDC) adataiból az derül ki, hogy évente 81 millió amerikai szenved ételmérgezést, bár a hivatal egyik munkatársa, Maurice Potts szerint az esetek száma inkább 266 millió körül lehet. A számok világosan megmutatják, hogy nem a kistermelők, hanem a nagy, intenzív élelmiszergyártók a felelősek az ételmérgezésekért, és ez a megállapítás a növekvő számú egyéb megbetegedésre is érvényes.

Az intenzív telepeken tenyésztett állataink egészségi állapota

Ha az ember figyelembe veszi azokat a szörnyű körülményeket, amelyek között a mezőgazdasági nagyüzemekben tartják az állatokat, akkor nem csodálkozik azon, hogy kétségbeejtő az egészségi állapotuk. A Mezőgazdasági Minisztériumtól tudtuk meg, hogy a száj- és körömfájáson, amely mostanában tört ki újra Nagy-Britanniában, és a kerge- marhakóron kívül más betegségek is előfordulnak az állatállományban. Egyre több állat betegszik meg a szarvasmarha AIDS-ben (a kórokozó vírust HIV helyett BIV-nek nevezik), a kórokozó ellen termelődő antitesteket a fogyasztásra termelt tej tíz százalékában mutatták ki. A szarvasmarhák körében egyre gyakrabban fordul elő vírusos hasmenés, tuberkulózis és mastitis (tőgy-gyulladás). Az utóbbi esetben a növekvő számú megbetegedés oka nagyrészt a stresszben keresendő, amelyet az okoz az állatoknak, hogy nem megfelelő a táplálásuk, és több tejet akarnak tőlük nyerni, mint amennyit károsodás nélkül tudnának adni.

inside_McDonald_s

inside McDonald’s

Az intenzíven tenyésztett állatok egészségi állapota tovább fog romlani, ha a kormány megengedi az rBGH használatát, amely az állatok szervezetében természetesen jelenlévő hormon genetikailag módosított változata, és amely a tejtermelést legalább 15 százalékkal fokozza. Ezt a terméket a Monsanto társaság erőszakosan árusítja. Ez a hormonkészítmény fokozhatja a szarvasmarhák fogékonyságát a mastitis iránt, növelheti a károsodással vagy idő előtt született borjak arányát, és csökkentheti a készítménnyel kezelt állatok élettartamát. Csak egy bolond hiheti el azt, hogy a beteg állatoktól származó tej fogyasztása az emberek számára nem jelent egészségi kockázatot. Ugyanez igaz azoknak az állatoknak a tejére is, amelyeket rBGH-val kezeltek. Azt is tudjuk, hogy a tőgy-gyulladásban szenvedő állatok tejében genny van, és mivel ezt a betegséget általában antibiotikummal kezelik, a tej tartalmazhat antibiotikum-maradványokat is. A tejben meglehetősen magas arányban kimutatták egy másik hormonkészítmény, az IGF-1 maradványait is. Megfigyelték, hogy az ember esetében az IGF-1 hormon fogyasztása és a rákbetegség előfordulási arányának emelkedése között összefüggés van.

Ha az állatokat mezőgazdasági nagyüzemekben tartják, az a betegségek terjedésének kockázatát növeli. Az Ecologist Report-nak ebben a számában Stephanic Roth világosan leírja, hogy ugyanez igaz az intenzív lazactenyésztő farmokra is Skóciában. Nem hiszem, hogy aki figyelmesen elolvassa ezt a cikket, ezután is szívesen eszik az intenzív haltenyésztő farmokról kikerülő lazacokból.

Az antibiotikumok használata
Richard Young írása rávilágít arra, hogy az intenzív élelmiszer termeléssel együtt járó legkomolyabb probléma az, hogy az állatoknál antibiotikumokat használnak fel terápiás célra és növekedés-serkentőként. Mivel ezek a készítmények nagyon hasonlítanak azokra a gyógyszerekre, amelyekkel az emberi betegségeket, közöttük a tuberkulózist és a tüdőgyulladást kezelik, sőt sok esetben meg is egyeznek velük, a legnagyobb mértékben az élelmiszereinkben megtalálható antibiotikum-maradványok a felelősek azért, hogy egyes baktériumok ellenállóvá váltak ezekkel a gyógyszerekkel szemben. Ez az ellenállóképesség olyan gyorsan kifejlődik a baktériumokban, hogy mostanában beleléphetünk az “antibiotikumok utáni korszakba”, és ez komoly következményekkel járhat az egészségügyi helyzetre. Az megoldható, hogy az antibiotikumokat ne alkalmazzák többé növekedés-serkentőként, a gyógyító szerepük azonban igen fontos marad olyan körülmények között, ahol sok állatot zsúfolnak össze egy kis helyen és tesznek ki stresszhatásoknak.

Ételeink besugárzása a higiénia nevében
Aggasztó az a tény is, hogy az intenzív állattenyésztés rossz körülményei miatt várhatóan bekövetkező ételmérgezéseket az ipar ürügyként használja fel arra, hogy a kormánynál lobbizzon annak érdekében, hogy stat_irradiated_foodengedélyezzék az élelmiszerek sugárzással történő fertőtlenítését, írja Samuel Epstein. Különösen azoknál a termékeknél tartják ezt szükségesnek, amelyeket külföldről importálnak, ahol valószínűleg még rosszabb körülmények között tartják az állatokat, mint az iparilag fejlett országokban. Ez nagyon cinikus törekvés, többek között azért, mert a sugárzással fertőtlenített marhahús olyan nem-vizsgált vegyületeket tartalmaz, amelyek rákos megbetegedéseket okozhatnak. Mindenekelőtt a besugárzott hús a nem-kezeltnél tízszer nagyobb mennyiségben tartalmaz benzolt, amelynek kimutatottan erőteljes rákkeltő hatása van.

Az tény, hogy a legtöbb fertőző megbetegedés a külföldön rossz körülmények között termelt élelmiszerek miatt történt. 1994-ben Nagy Britanniában, Norvégiában és Svédországban sokan kaptak shigella sonnei fertőzést a Dél-Európából importált fertőzött salátától. A megoldás ezért egyszerűen az, hogy minél kevesebb élelmiszert kell külföldről behozni. Az élelmiszerek importja minden esetben veszélyes, mert az importáló ország lakói nem ellenállóak az idegen kórokozókkal szemben, ezért könnyen megbetegszenek azoktól.

Az élelmiszerimport növekedése szétfeszíti az élelmiszerekre vonatkozó biztonsági előírások rendszerét. David Kessler, az FDA volt megbízottja írja: “Száz évvel ezelőtt létrehoztunk egy élelmiszer-biztonsági rendszert, amely egészen addig betöltötte a szerepét, amíg az élelmiszer-kereskedelem csupán a határainkon belül zajlott. Azonban nem dolgoztuk ki a megfelelő rendszert a globális kereskedelemre.” Ráadásul a globális élelmiszer-kereskedelem miatt elkerülhetetlenné vált, hogy a betegségek, amelyek kergemarhakor_Kaliforniábanvalaha csak egy körzeten belül veszélyeztették az állatállományt, most gyorsan eljussanak szinte mindenhova a világon. Ez történt 1999-ben a csirkék dioxin-mérgezése esetében is, amely különösen Belgiumban okozott nagy botrányt. A kergemarhakór és a száj- és körömfájás pedig egyre nagyobb területen fertőzi meg az állatokat. Az utóbbi betegséggel meg kell tanulnunk együtt élni, és majd nálunk is fokozatosan kialakul a szarvasmarhákban az immunitás a fertőzéssel szemben, mint ahogy ez például Indiában már végbement, ezért ott igen ritkán fordul elő ez a betegség. Ha továbbra is azt a megoldást választjuk, hogy a betegség felbukkanásakor az érintett körzetben lemészároljuk az összes állatot, viszont semmit sem teszünk a betegség hosszú távú megszüntetése érdekében, akkor ezzel eltüntetjük a társadalomból a farmerréteget. Ha valóban meg akarjuk akadályozni, hogy időről időre újra megjelenjen a betegség, arra csak egy megoldási lehetőség van: az állattenyésztés területén ki kell lépni a globális gazdaságból, meg kell tiltani az élő szarvasmarha, illetve a hús importját, és saját magunknak kell biztosítanunk az ország lakosságának hússzükségletét. Másként megfogalmazva, csak egy szigorúan lokális gazdaság csökkentheti, illetve szüntetheti meg ennek és az ehhez hasonló betegségeknek az elterjedését.organikus_méreg
Még inkább nyilvánvaló a BSE-vel fertőzött élelmiszerek esete. A fertőzött hús kiöregedett tejtermelő tehenekből származott, és amint azt az International Herald Tribune kutatócsoportja is feltárta, “ezt a húst húspogácsának, pástétomnak és tölteléknek dolgozták fel, mintegy hatvan állat húsa pedig valószínűleg bekerült egy olyan keverékbe, amelyből hamburger készült. A feldolgozás során a csonton maradt húst gépekkel, illetve nagy nyomású vízsugárral tépik le a csontról, amely a beteg állatok leginkább fertőzött része. Ezzel a technológiával állatonként körülbelül hét kilogramm húst nyernek. Ezt azután belekeverik egy öt-hét tonnás húshalomba. Az EU Standing Scientific Committee becslése szerint egy-egy ilyen óriás adag hús körülbelül ezer állatból származik, és ha csupán egy fertőzött van közöttük, az megfertőzi az egész adagot, amely így 400 ezer ember egészségét veszélyeztetheti.”

A bajt tovább fokozza, hogy nemcsak a marhahúsfogyasztók vannak kitéve a BSE-fertőzés veszélyének, hanem szinte mindenki, ugyanis rengeteg élelmiszeripari termék – édességek, gyümölcslevek, sör, bor, tejföl, joghurt, túró, margarin és rágógumi – készítésénél használnak fel szarvasmarha-származékokat. A gyógyszeripar is nagy mennyiségben alkalmazza az összezúzott csontból készített zselét kapszulák, tablettabevonatok, a vért helyettesítő oldatok és a sebészetben használt segédanyagok készítésére. Ezen kívül a bébiételek, az állateledelek és a kozmetikai cikkek is tartalmaznak marhacsontból készült zselés anyagot. Vakcinák, közöttük a gyermekbénulás elleni vakcina készítéséhez is szarvasmarhákból származó anyagot használnak. Éppen akkor készült egy hatalmas mennyiségű vakcina Angliában, amikor a legtöbb kergemarhakóros megbetegedés történt, és ezt a védőanyagot, bármennyire hihetetlen is, 11 millió gyereknek beadták. A brit szarvasmarha-szérumot kanyaró, mumpsz, rubeola, diftéria és szamárköhögés elleni vakcinák készítéséhez is használták 1993-ig. A leírtakból világosan kitűnik, hogy gyakorlatilag Anglia egész lakossága és a világ más országainak lakói közül is sokan ki voltak téve a BSE-fertőzés veszélyének. Ez a tény nagyon riasztó.

Baktériumfóbia
A baktériumokkal kapcsolatos hisztériának az az alapja, hogy az emberiség kérlelhetetlen ellenségének tekintjük őket, és ezért nem törődve a költségekkel és a következményekkel, ki akarjuk őket irtani. A mai félelemnek van korábbi előzménye is. Már 1890-ben sokan bontott_csirkékúgy gondolták, hogy Koch és Pasteur – akiket a modern mikrobiológia atyjának tekintünk – munkássága alapozta meg a higiéniával kapcsolatos valódi hisztériát. “Az emberek kipakolták az otthonaikból az állítólagosan mikroorganizmusokkal teli bútorzatot, megtanulták, hogy el kell kerülni a tüsszögő és köhögő embereket, és el kell hagyni az emberek közötti olyan bizalmas érintkezéseket, mint a kézfogás vagy a babák puszilgatása. A szállodákban olyan huzatokat kezdtek el használni, amelyek jobban befedik a kórokozókkal esetlegesen megfertőzött ágyneműt a templomokban a szertartások során nem alkalmazták tovább a közös kelyheket, és a városokban bevezették az ivókutakat, a fertőzéseket terjesztő közös ivóedények használata helyett.” Brown azt is leírja, hogy a baktériumokkal való találkozás elkerülését “szinte egyfajta vallásnak tekintették, amelynek segítségével le lehet küzdeni a sátánt, mivel a piszok a bűn maga”. A mikroorganizmusokkal kapcsolatban, ahogy azt Nancy Tomes is megjegyezte, sokszor a hadviselésben szokásos kifejezéseket használják, például “megtámadják, megszállják, leküzdik az emberi szervezetet”. Az orvosoktól és a tudósoktól a közember is átvette ezt a gondolkodást. Dr. William Mays azt állította, hogy a baktériumok “csapatban támadnak”, egy másik orvos pedig úgy emlegette azokat, mint “a légkör keselyűit”.

Természetesen ez egyes vállalkozóknak bombaüzletet hozott, hiszen remek piacot jelentett minden olyan termék számára, amely hozzá tudott járulni a mikroorganizmusok elleni harchoz. Például a Johnson and Johnson vállalat a Ladies Home Journal (Hölgyek Otthona Magazin) lapjain arról tájékoztatta az olvasóit, hogy “a környezetünkben mindenütt jelen vannak a baktériumoknak nevezett parányi láthatatlan élőlények, amelyek gyorsan megtelepszenek a bőrünkön lévő sérüléseken, ha az levegővel, porral, forralatlan vízzel, textíliával, nem steril kötözőszerrel érintkezik, vagy ha az ember nem fertőtlenített kézzel ér hozzájuk. Ennek a következménye vérmérgezés, gyulladás, üszkösödés, láz, szájzár, és egy sor más komplikáció lehet”, ezért “azonnal rohanjanak el az üzletbe és vásároljanak Johnson and Johnson féle vörös kereszt törlőkendőt, amíg nem késő”. Az antiszeptikus Listerint az American Home Journal (Amerikai Otthonok Magazinja) lapjain úgy hirdetik, hogy az ember kezén megtelepedett veszélyes baktériumokra hívják fel a figyelmet, amelyek nem kevesebb, mint tizenhét féle betegséget okozhatnak. Az anyákat figyelmeztetik arra, hogy ha a kezüket megnéznék egy mikroszkóp alatt, akkor bizony elgondolkodnának azon, hogy a kisgyermekük ételének elkészítéséhez vagy a csecsemőjük etetéséhez vagy fürdetéséhez hozzáétel_fertötlenités_besugárzással szabad-e fogni anélkül, hogy a kezüket tömény Listerinben leöblítették volna.

A két világháború közötti években a baktériumoktól való túlzott félelem kezdett alábbhagyni. Például kimutatták, hogy a legpiszkosabb szoba levegője vagy a legmocskosabb csatorna vize sem tartalmaz olyan élő bacilusokat, amelyek még fertőzőképesek, tehát betegséget tudnak okozni. Kubában a Walter Reed sebész által vezetett amerikai bizottság megmutatta, hogy “a sárgalázban szenvedő betegek ágyneműje vagy ruházata nem tudta a betegséget átadni az egészséges embereknek, bármennyire szennyezett is volt az a betegek váladékaitól”. Ilyen körülmények között módosítani kellett a reklámok szövegét. Ettől kezdve megszűnt az ok a baktériumok elleni hadviselésre, hiszen kevésbé kellett félni attól, hogy betegségeket okoznak, ezért a reklámok inkább azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy a tisztaság előnyt jelent a társadalmi életben, és vonzóbbá teszi az embert. Például az a lány, akinek kellemetlen szájszaga van, “mindig koszorúslány marad, sosem lesz belőle menyasszony”. Ma mégis újra kitört a baktériumokkal kapcsolatos tömeghisztéria, amit főleg a kereskedelmi érdek élesztett fel, mivel piacot keresett a számtalan fertőtlenítő szernek és antibiotikumnak.

Csupán elméleti alapon is meg lehet állapítani, hogy a baktériumok elleni háború idióta ötlet. Ugyanis a mikroorganizmusok mindenféle körülmények között képesek élni és szaporodni. Bernard Dixon szerint “a mikroorganizmusok különleges alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, nemcsak az igaz rájuk, hogy előttünk telepedtek meg a Földön, hanem az is várható, hogy a jövőben is az övék lesz majd a Föld, és nem az emberé”.

Ugyanennyire ostobaság az is, hogy kémiai irtóhadjáratot folytatunk a betegségek hordozóival és terjesztőivel szemben. Vegyük például a szúnyogokat. Bár ők nem tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni, mint a mikroorganizmusok, azonban meglehetősen hamar megtanulják, hogy hogyan meneküljenek el azok elől a mérgek elől, amelyeket kipermetezünk ellenük. Például a WHO maláriaellenes kampánya idején Dél-Ázsiában a szúnyogok hamar megtanulták, hogy nem szabad leszállni a kunyhók falára, amelyeket DDT-vel permeteztek be. Vagy egyszerűen kövérebbek lettek, és így a méreg jobban eloszlott a szervezetükben, míg mások vastagabb kitint növesztettek, amelyen a méreg nem tudott keresztülhatolni. Egyes példányokban olyan enzim alakult ki, amely képes arra, hogy a DDT-t teljesen veszélytelen vegyületté bontsa le. Nézzünk szembe a tényekkel: az életfolyamatok intelligensek, azzal ellentétben, amit a neo-darwinisták vagy a szociobiológusok mondanak nekünk.

Forrás: Teddy Goldsmith: Unhygienic – or just small scale?
The Ecologist Report, 2001. június, 4-10. oldal
Fordította: Adorjánné Farkas Magdolna

Advertisements
Galéria | Kategória: ZÖLD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s