Tábortüzek

Tábortüzek

(Katonadal)

Tábortüzek lángja, világít az éjben,
Körbe ülik azt most jó magyar vitézek,
És megcsillan a szemük annak a fényében,
Mert otthon jár a lelkük az idegen estében.

Ne sírj drága rózsám, hogy nem láthatsz te engem,
Én rád gondolok némán itt a téli estben,
És ott látom az arcod a lángoknak fényében,
Mikor együtt voltunk otthon az akácok tövében.

Megremeg a lelkem, ahogy anyám látom,
Imádkozom érte itt e fagyos tájon,
S megkérem az Istent, hogy vigyázzon most ő rá,
És törölje le könnyét, annak a szép arcán.

Tábortüzek lángja, világít az éjben,
Körbe ülik azt most jó magyar vitézek,
És megcsillan a szemük annak a fényében,
Mert otthon jár a lelkük az idegen estében.

Mi újság van otthon, suttogd el most nékem,
Hadd sodorja felém azt a hideg széllel,
És nyomja el az mostan a gránátoknak hangját,
És csak az csengjen itt szépen künn a fagyos pusztán.

Ne sírj drága rózsám, fogsz még látni engem,
Hazatérek én majd a magyar sereggel,
És ott fogunk mi ülni a vén akác tövében,
Hol felettünk a gerlék fészket építettek.
.

2012. December havában. 17.-én
Nyikos Tibor

Tábortüzek

Reklámok
Galéria | Kategória: IRODALOM, KULTÚRA | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.