Bűnözés – biciklitolvajok

Tolvajkergetők – előzetes

A kerékpározás élmény, vagy szükség
De, hogy milyen élmény, az már egy más kérdés. Gyermekeinket megtanítjuk biciklizni, sok szülő, vagy az iskola azt is megtanítja, hogyan tegyék ezt biztonságosan.
Manapság erős a médianyomás arra, hogy járjunk biciklivel. S valóban egyre többen váltanak kerékpárra a városokban is.
Vidéken, kisvárosokban, falvakban mindennapos megszokott dolog, hogy kerékpárral járnak az emberek, a nagyvárosokban azonban ez nem annyira jellemző, (s ennek oka nem csak a kerékpár árakban keresendő – ezzel a témával máskor foglalkozunk majd),  elterjesztésében játszik szerepet a politikai akarat nyomán a média is.
„Olcsó” biciklik könnyen beszerezhetők a plázák sportboltjaiban és a szakboltokban, ezeket a kerékpárokat, azonban még be kell állíttatni, lecserélni rajtuk ezt-azt, fel kell szerelni, és természetesen védő felszereléseket sem árt beszerezni. A jobb minőségű kerékpárok ára 60.000+egyebek+felszerelés, vagyis olyan 100.000Ft-nál kezdődik; az igazán márkás és kiváló minőségű „gépek” ára 150 ezer plusz egyeknél. Tehát nem olyan olcsó mulatság.
Bár a jobb kerékpárok alvázának azonosító száma is van, de ezt tulajdonosaik közül nem sokan tudják, sőt mi tagadás a tolvajok közül se sokan.
A bicikli, tehát nemcsak fontos közlekedési eszköze, de nagy értékű tárgya is a tulajdonosának.

tolvajkergetok_bunozes_biciklitolvajokA kerékpározás növekedésével egyenes arányban nő a kerékpártolvajlások is.
Mivel a kerékpárok többségében nem azonosíthatók pl. rendszámmal, mint az autók, ezért megtalálásuk sem egyszerű.
Ami azt illeti, a rendőrség sem áll a helyzet magaslatán, s gyakran nem igen veszi komolyan az ilyen bejelentéseket, feljelentéseket, nem is nagyon foglalkozik az ilyen ügyek felgöngyölítésével, s ha mégis megteszi, kevés eredményt tud felmutatni.

Tolvajkergetők Extra 2.: A nagy lakatteszt

Mi az oka ennek?
Először is már a hozzáállásukkal gond van, „piti” ügyként kezelik. Pedig a bicikli tolvajok az esetek többségében nem egyedülálló alkalomszerű, egyszeri elkövetők, hanem jól, vagy kevésbé jól szervezett bűnbandaként tevékenykednek. Méghozzá olyanok, akiknek nem feltétlenül csak a biciklilopásban merül ki a tevékenysége, hanem más műszaki cikkekre is, szinte minden esetben orgazdák is kapcsolódnak hozzájuk. Ráadásul az sem ritka, hogy némi drog-, zsarolás-, garázdaság büntette is kapcsolódik személyükhöz..
Másodszor, ha mégis foglalkoznak egy-egy bejelentéssel, kevés nyom segíti a munkát, már ha egyáltalán vesznek (időben) ujjlenyomatot, kevés a használható adat és információ.
A manapság oly elterjedt térfigyelő kamerák – már ha működnek, és ha oda vannak irányítva a legfertőzöttebb elkövetési helyszínre. Akkor sem bizonyulnak elegendő bizonyítéknak, vagy nem adnak megfelelő információt.
S ha szerencsés esetben, jegyzőkönyvezés, kihallgatás, sőt vádemelésig is eljut az ügy az elkövetőt rövid időn belül kiengedik, anélkül, hogy megfigyelés alá vonnák, pedig a bűnöző nem áll le, tovább folytatja, esetleg még tetézi is bűnelkövetéseinek számát és súlyát. Az ügyészség pedig végül ejti az ügyet, anélkül, hogy összevonná a korábbi terhelő eseteket.

Két esetet említenénk meg, a lopások körében, melyet ismerősök mondtak el.
Az egyik alkalommal a bejelentő jelezte, hogy mintegy 20 perce lopták el a biciklijét a zárt kertjéből a kerítésen át, a bringáról pontos leírást is adott, akárcsak a helyszínről. A válasz csupán annyi volt, ó, annak már bottal üthetik a nyomát.
Holott a környéken, könnyedén fel lehetett volna kutatni, hisz a hivatalos közeg, pontosan ismerte a lehetséges bűnelkövetők személyét és tartózkodási helyét. Azonban ennél súlyosabb, pl betöréses esetekben is csak annyi volt a reakciójuk, hogy bejelentést, vagy feljelentést kíván-e tenni az elkövető? Mert a kettő nem ugyanaz, a feljelentéssel foglalkozni kell(ene)!
A másik esetben a tulajdonosok észrevették a két elkövetőt, amint megpróbálta feltörni az autót – azonban mire odaértek, a bűnözők kereket oldottak. A rendőrségi jegyzőkönyv és néhány fotó felvétele után, ujjlenyomat rögzítés nem történt. Így aztán, ha bármi másért kerülnének a hatóság látó körébe, bizonyos ez a rongálással járó feltörési kísérlet, nem fogja súlyosbítani a bűnözök lajstromát.

Nos, mivel az ilyen esetek garmadával történnek, a rendőrség tehetetlen, kelletlen, netán szándékosan, vagy dilettantizmusból, önmaga sikertelenségét okozza.

Ezért megint csak a civilekre marad az önvédelem.
S mint az alábbiakból kiderül, akarva, vagy akaratlanul nemcsak a rendőrség, de például a Vodafone telefon társaság is a tolvajok “malmára hajtja a vizet”. Ezt a videót egyébként több ízben is eltávolították a YT-ról – és talán nem is véletlenül. Úgy gondolja a telefontársaság azt hiszi, ha nem kerül napvilágra, akkor letagadhatja?

Kínos magyarázkodás

Az alábbi videó sorozat mely a Youtube-on most is elérhető, egy ilyen civil kezdeményezés dokumentációja. Fókuszban a kerékpártolvajok vannak.
Azonban igen jól mutatja azt az evolúciót is, melyet az események, az ügyek kapcsán a biciklis-társadalom, a hivatalos szervek és maguk a tolvajkergetők mutatnak. (a tolvajkergetők honlapja itt tekinthető meg)
Lássunk hát néhányat ezek közül…

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

A kezdetek

Rejtély a Műegyetemen

“Kerékpárt én nem tulajdonítottam el…”

Könnyű fogás – és törvényjavaslat

Egy profi nyomában

Lezáratlan ügy

Reklámok
Galéria | Kategória: Audie, BŰNÜGYEK, KÉK, SZERZŐK | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.