Nyikos Tibor – BETOPPANT

Betoppant

Én nem hívtam őt, – de oly hirtelen betoppant,
Majd barázdát karcolt a vénülő arcomra.
S nem szólt ő semmit csak átkarolt csendesen,
És egy csókot lehelt az őszülő fejemre.

Akkor megijedtem én és a torkom az kapart,
És a takaróm-markoltam görcsös ujjakkal.
Ne félj! – súgta a fülembe,
Még nincs itt az időd csak a jöttem jeleztem.

S letisztult minden, akkor én előttem,
Az idő és a tér, ami megállt énnekem;
Ahol megkértem az Istent, hogy bocsásson meg nékem,
Ha rosszat tettem volna itt e földi létben.

Nyikos Tibor – 2012. November 20.-án

Advertisements
Galéria | Kategória: IRODALOM, KULTÚRA, SZERZŐK | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.