Az orosz Pantsir-S1 SPAAG & SAM védelmi rendszer

The Russian Pantsir-S1 SPAAG & SAM Defence system

Oroszország rövid hatótávolságú légvédelmi rendszere, a Pantsir-S1, az az orosz hadiipar büszkesége . Az SAM-al kombinált rendszer képes bármely légi célpont megsemmisítésére, kivéve a ballisztikus rakétákat.

A légtérben támadó ellenség semlegesítésére alkalmas a Pantsir-S1 (SA-22B) rendszer. Ez egy kis hatótávolságú, modern légvédelmi rendszer, mely rakétákkal és csöves rendszerrel is el van látva. Általános területvédelmi szerepe mellett kiemelt feladatköre az olyan nehézsúlyú légvédelmi ütegek, mint az S-300 és az S-400 védelmébe.

A Pantsir-S1-ről érdemes tudni, hogy az egyik olyan orosz rendszer, melyet úgymond külföldi megrendelésre fejeztek be. Az eredeti fejlesztés még a 90-es évek elején indult be, a Tunguska (SA-19) leváltása érdekében. 1995-ben a prototípus sikeresen be is mutatkozott az 1995-ös MAKS-on, ám anyagi okokból lefulladt a program.
A 90-es évek második felében ugyan elkezdtek vele újból foglalkozni, ám a jelenlegi, az eredetitől sok mindenben különböző változat megvalósulását az biztosította be, mikor is az Egyesült Arab Emirátusok 2000-ben megrendelte, úgymond megfinanszírozta a továbbfejlesztést: az 50 rendszerre szóló 734 millió Dolláros rendelésben mintegy 100 millió Dollár szolgált a fejlesztés befejezésére.

2005-re 50 új változatú egységet kellett volna leszállítania a fejlesztő cégnek (KBP), ám ez részben technikai részben szervezési nehézségek miatt nem jött össze. Ettől függetlenül a fejlesztés jó ütemben haladt. Az eredeti rakéta alapján kifejlesztették a jelenleg rendszeresített, kétfokozatú 57E6-E változatot. Az eredeti prototípuson használt 2A72 csöves védelmet 2 csövű, gyorstüzelő 30 mm-esre megoldásra, a 2A38M-ra módosították. A rakéták nem tartalmaznak keresőfejet a költségek csökkentése érdekében, így azokat teljes mértékben az indító platform vezérli célra.
Komolyabb csúszást az eredeti radar cseréje okozta. A Pantsirhoz 1995-ben eredetileg a Fazotron által kifejlesztett többcélú radart választották, majd a cég 10 évvel később elkészítette a módosított változatot is, amivel azonban a KBP nem volt megelégedve ez további fejlesztést igényelt. Az Emirátusok belegyezett a fejlesztési szakasz kitolásába. A célpontok felderítését egy másik radar végzi. A radar vonalat optikai rendszer egészíti ki. Az áttervezések során a platform mérete az eredeti mintegy harmadára, súlya felére csökkent.

A Rosobonexport által a publikum felé közölt adatok alapján a célpontok felderítését végző kereső radar hatótávolsága 32-36 km között alakul és egyszerre maximum 20, minimálisan 2 m2 radarkeresztmetszettel bíró célpontot képes követni. A célpontokat és a rakétákat követő radar 24-28 km távolságig lát el és 5 – 15 000 méter magasságtartományban effektív. A fejlesztő szerint a rendszer zavarással szembeni képességei meglehetősen jók. A rakéták 1,2 – 20 km tartományban vethetőek be, míg a gépágyúk effektív hatótávolsága 4 km. A rendszer összesen 12 rakétát (4×3-as kiépítésben) hordoz, a gépágyúk lőszerjavadalmazása 1 400 darabos.
A módosított rendszer első tesztje 2006 közepén zajlott le Kapusztyin Jar-ban és ma már sorozatgyártás alatt áll.

A rendszert előkészítették kerekes és láctalpas járműre történő telepítésre. A rendszert ennek ellenére egyelőre kizárólagosan kerekes platformon kínálják. Ezek a belorusz MZKT-7930 illetve a gyengébb off-road teljesítménnyel bíró KAMAZ 6560. Az Egyesült Arab Emirátusok egyébként a MAN SX 45 alvázat választotta. Az eredeti 50-es beszerzést vélhetően újabb 28 járművel fejelik majd meg. Algéria és Szíria is rendelt 38 illetve 50 egységet 2006-ban. Bár az oroszok tagadják, a szíriai rendelésből állítólag legalább 10 Iránban köt majd ki.
MAN SX 45. Ha a Patriot rendszer alá jó, jó lesz a Pantsirhoz is…

Az első egységek 2007 augusztusában érkeztek Szíriába. Ezt azért említjük meg, mert az Szíriát ért 2007 szeptemberi légicsapás után izraeli források igen hamar kürtölni kezdték, hogy tessék, ennyit ér az új orosz légvédelmi rendszerük. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy a leszállítás messze nem egyenlő a teljes hadrafoghatósággal, harckészültséggel! A kettő között általában hónapok telnek el. Ráadásul más források szerint a támadás helyszínén ott sem voltak a Pantsirok.
De hogy visszakanyarodjunk kicsit az hír eredeti témájául szolgáló Oroszországhoz: Moszkva elvileg 2008 végén kezdte meg a Pantsir-ok rendszeresítését.

Az orosz légvédelem 2010-ben 10 Pantsir-S1-t állított szolgálatba, az ezekkel szerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesztett rendszerekből idén 28-at kap a hadsereg. A legfontosabb célpontokat 30-70 kilométernél rövidebb távon a Pantsir-S1 védi. Az új fegyverek közül a világon egyedülállónak tartják a Pantsir-S1-t.
A tulai KBP műszergyárban tervezett eszköz hatékonyan használható repülőgépek, rakéták, drónok, sőt földi célpontok ellen is 20 kilométeres távolságon belül, 15 ezer méteres magasságig, 12 kétlépcsős légvédelmi rakétájával, gépágyúi 4000 méteres távolságig és 3 kilométeres magasságig hatásosak. Modul építésének köszönhetően számos jellemzője egyszerűen változtatható.
Két-három fős személyzet működtetheti, de szükség esetén egyetlen ember is elég hozzá. Van álló, kerekes és lánctalpas alvázra épített változata.

A rendszert felveszik az Admiral Kuznyecov anyahajó fegyverzetébe is, eszerint készül a haditengerészeti változat. A 90 kilogrammos rakéták 20 kilós robbanófejet hordoznak, két 30 mm-es dupla csövű gépágyújához ágyúnként 700 lövedékkel rendelkezik. Az ágyúk tűzgyorsasága egyenként 2500 lövés percenként.
Pantsir-S1 NATO-kódneve SA-22 Greyhound.

összeállította: Fehér Farkas – Szabad Riport Tudósító Iroda

(forrás HTKA/Biztonságpiac)

Reklámok
Galéria | Kategória: Fehér Farkas, SZERZŐK, TUD-TECH | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.