A hitel, a bankok trójai falova 3.

Hogyan működik hát a bankok falova?
A 90-es évek végére a befektetési bankok hatalmas buborékot (befektetési portfóliót) hoztak létre internet részvényekből, melynek 2001-es kipukkadása 5 billió dolláros befektetési veszteséget okozott, miközben sem az értékpapír-, sem a tőzsdefelügyelet nem tett semmit. Eliot Spitzer (New York Attomey General) vizsgálata kimutatta, hogy a bankok olyan internetes cégeket támogattak, melyek csődjét előre látták.
A részvénypiaci elemzőket az üzletkötéseik alapján fizetik, ezért nem meglepő, hogy a nyilvános és a magánvéleményük nagyban különbözik. pl. az Infospace, mely a legmagasabb értékelést kapta a Merryll Lynch-től, egy elemző szerint „egy nagy rakás szemét” volt, a szintén jól értékelt Excite pedig „egy kalap szar”. A befektetési bankok pedig sosem ismerik be a csalást, rákennek mindent az egyébként általuk fizetett elemzőkre, mondván, ne is bízzon meg bennük senki. Bár 2002. decemberében 10 befektetési bank állapodott meg, hogy 1,4 milliárd dollár kártérítést fizet és felhagy az ilyen csalással. (a Bear Teams 80, a Credit Suisse 200, a Deutche Bank 80, a J.P.Morgan 80, a Lehman Brothers 80, a Merryll Línch 200, a Morgan Stanley 125, UBS 80, a Goldman Sachs 110. és a Citigroup 400 millió dollár birságban egyezett meg)

A dereguláció kezdete óta a világ legnagyobb pénzügyi vállalatai pénzmosásba, csalásba,és „kreatív könyvelésbe” keverednek folyamatosan.
A Riggs bank Pinochet tábornokot támogatta, a Credit Suisse Irán atom programját és űrhajózás technikai intézetét támogatta pénzzel, ám az erre vonatkozó információkat eltávolította rendszeréből, (ezért 506 millió dollár bírságot kaptak), a Citibank 100 millió dollárt vett át a mexikói drogmaffiától, s természetesen az erre vonatkozó dokumentumokat szintén eltüntették. A Freddie Mac-ot számviteli csalásért 125 millióra bírságolták a Fannie Mae-t ugyanezért 400 millióra. Ez utóbbi 1998 és 2003 között 10 milliárd dollárral túlozta el a bevételeit, vagyis mérleget hamisított. Miközben Franklin Rains ügyvezető igazgató, a Clinton kormány valamikori költségvetési hivatalának igazgatója 52 millió dollár bónuszt vágott zsebre. Az UBS az adócsalásért kirótt 780 millió dolláros bírság után sem volt hajlandó együttműködni a kormánnyal. Bár jókora bírságokat kapnak, az intézményeket mégsem vonják felelősségre.
A pénzintézetek az ügyfeleknek elhibázott banki tanácsokat adtak, magyarán félrevezetik, becsapják ügyfeleiket lelkifurdalás nélkül.
A befektetési bankok olyan külföldi részvényeket és kötvényeket értékesítenek lakossági ügyfeleiknek, amelyek kockázatait teljesen áthárítják rájuk, miközben folyamatos jövedelmet képeznek maguknak.

Mért trójai faló a hitelezési rendszer?
Az egyik nagy manipuláció, ahogy fogalmazták, egy olyan értékpapírozási táplálkozási lánc, mely összefogja a lakás vásárlókat, hitelezőket, befektetési bankokat és a befektetőket. Több billió dollárnyi jelzálog- és egyéb hitelt kapcsolt össze a nemzetközi befektetőkkel.
Az értékpapírosítás eme új rendszerében, a régi rendszerrel ellentétben, amikor a kölcsönnyújtó visszavárta a pénzét, most a kölcsönt nyújtót akkor sem éri kár, ha elmarad a visszafizetés.
Hogyan lehetséges ez?
A kölcsönt nyújtó eladja a jelzálogot a befektetési banknak, aki több ezer ilyen jelzálogot, egyéb hitelt összecsomagol derivatívákká, hogy úgynevezett biztosítékkal védett tartozásokat (CDO-kat) kapjon, majd egyben eladja a befektetőknek. Most a hiteles végsősoron a nemzetközi befektetőknek tartozik, befizetései is hozzá kerülnek. A befektetési bankok fizetnek a hitelminősítőknek, hogy becsüljék meg (beárazzák) és minősítsék a CDO-k értékét, akik többnyire AAA-s besorolást adnak, így pedig már könnyedén rásózhatták a nyugdíj- és egészség biztosítókra is, akik az emberek befizetett pénzét, csak jó minősítésű biztonságos értékpapírokba helyezhetik csak el.

Mivel a kölcsönt nyújtót, már nem érdekeli, hogy az adós tud-e fizetni vagy sem, hiszen a hitelintézet mentesült a vissza nem fizetésből adódó veszteségtől, amit tovább adott a befektetési banknak, ezért egyre több, és sokkal kockázatosabb hiteleket nyújt. Ez a rendszer egy időzített bomba.
És itt kanyarodjunk csak vissza a sorozat első részében említett műsor elemzőjének ámítására, miszerint azt próbálta elhitetni, hogy
– a bankoknak akkor jó, ha az adósnak is jó (sic!)
– ha az adós nem tud fizetni, akkor a banknak az kockázat (sic!)
Tehát mint látjuk a kölcsönnyújtó, hitelező magasról tesz az adósra, hiszen nem csak hogy a pénzénél maradt, és nem csak kockázata nincs, de még magas profithoz is jut is az üzleten!

Egy rövid kitérő erejéig emlékeztessünk a hazai TB-re. A magyarországi nyugdíjbiztosító pénze is hasonló módon, azaz biztonságosan fektethető csak be. Elméletileg!!!
Azért nem árt, ha tudjuk, hogy például a „TB 1991-ben kötvényvásárláson kívül bankrészvényekbe fektetett. A bankrészvényekkel már korábban is sok gondja volt a társadalombiztosításnak. Nem egészen önszántából nagybanki részvényeket kellett vásárolnia, irreálisan magas áron. (Parlamenti döntés nyomán ennek a többletráfordításnak egy részét visszakapta.) De saját döntése volt – tudomásunk szerint – 100 millió forintnyi Ingatlanbank-részvény megvásárlása. Az ingatlan a legbiztosabb üzlet Magyarországon, gondolták a döntéshozók mintegy két éve – több millió magyar (állam)polgárhoz hasonlóan.” „… Részletezés nélkül: a tb alig fél év alatt hatalmas veszteségeket szenvedett el. Van olyan közel 200 milliós befektetése, ahol szerencsésnek mondhatná magát, ha – mai árfolyamokkal számolva – csak 180 milliót bukna. A tb-hez a legkülönbözőbb módon (ingyenes részvényjuttatástól kezdve) becslések szerint mintegy 1 milliárd forint névértékű bankrészvény került. A vásárlási időponttól számítva szinte minden részvénybefektetésen vesztesége volt a tb-nek, legalább 300–400 millió forint. Még a legjobbnak számító Inter-Európa Bank részvényárfolyamait is lefelé nyomta az egész bankszektort fenyegető recesszió, s az ÁVÜ dilettantizmusa.”

A befektetési bankok úgyszintén nem viselnek kockázatot, hiszen ők fizették meg a hitelminősítőket, hogy hitel csomagjaik, derivatíváik a legmagasabb AAA minősítést kapják, s jó áron adhassák el a nemzetközi befektetőknek. Vagyis számukra sem jelent kockázatot a hitel vissza nem fizetése. Merthogy ők is nagy haszonnal adják tovább a hiteleket, s az újabb CDO-kból befolyó profit pedig egyre nőtt.

A hitelminősítőket sem terheli semmilyen felelősség, ha az általuk értékelt CDO-ok, biztosított hitelcsomagok bedőlnek. Márpedig sok ezer derivatíva esetén bizonyos a bedőlés, ezt ugyan olyan jól tudták, mint a bankok akikkel összejátszottak. A bankokkal közösen tervezett CDO-k elleni támadásokkal ők is milliárdokat kerestek, ahogy a kockázatos papírok jó minősítésével is. A Moody’s például 2000. és 2007. között megnégyszerezte bevételit. A hitelminősítőket a jelentéseik alapján fizetik, minél több „rakás szemétnek” adtak jó minősítést, annál jobban keresnek. A felelősséget pedig azzal hárítják el maguktól, hogy hülyének nézve a vizsgálódókat, egyszerűen közlik, ez az ő véleményük, amit nem köteles senki sem elfogadni.

2000 és 2003 között az évente kötött jelzáloghitel szerződések száma közel négyszeresére nőtt

A 2000-es években ugrásszerűen megnőtt az alacsony minőségű hitelek száma. Ennek ellenére, mivel több ezer hitelt raktak össze ezekbe a csomagokba, mégis AAA minősítést kaptak.
A hitelezőknek és a befektetési bankoknak egyértelműen az alacsony minőségű (kockázatos) hitelek megszerzése a cél, mivel ezek sokkal magasabb kamatozásúak. Ez, az ún. rablóhitel elterjedéséhez vezetett.
Sok igénylőnek ok nélkül alacsony minőségű hitelt adtak, és rengeteg hitelt adtak olyanoknak, akik biztosan nem tudták visszafizetni. A jelzálogbrókereket is a kockázatosabb hitel eladására ösztönözik a magasabb jutalékkal.

A 2000-es években ugrásszerűen megnőtt az alacsony minőségű hitelek száma. Ennek ellenére, mivel több ezer hitelt raktak össze ezekbe a csomagokba, mégis AAA minősítést kaptak. %-ban kifejezve

Nos, meglepő módon még a nemzetközi befektetők sem jártak rosszul ebben a táplálkozási láncban, egyfelől biztosítást köthettek az esetlegesen bedőlő CDO-jukra, (CDS), másfelől legfeljebb a kisbefektetők pénze bánta, de ha kellett, a hónuk alá nyúlt az állam, épp úgy, ahogyan a bedőlt bankokat is az állam húzta ki a csávából elegáns megfogalmazásban feltőkésítették őket, természetesen az adófizetőktől befolyt adókból, közpénzekből.

A gazdasági buborék így keletkezett, hiszen mindenki kaphatott hitelt (akár alig 500 dolláros befektetéssel), így a lakáshitelek száma és az ingatlanárak az egekbe szöktek. 70-es és a 80-as években a lakásépítési hullám idején a lakás árak csak mintegy 20 százalékos növekedése volt tapasztalható (120%-ra), azonban 1996 és 2006 között a házak reálértéke megduplázódott (194%-ra nőtt) az USA-ban. Az alacsony minőségű hitelek évi 30 milliárd dolláros alapja 10 év alatt évi 600 milliárdra duzzadt. Ez a korábban felsorolt irányítók vezetőinek és brókereinek hihetetlen vagyonokat hozott. Példaként Lehman Brothers – amely 106 milliárdnyi alacsony minőségű hitelt utalt ki – ügyvezető igazgatója, Richard Fuld 485 millió dollárt keresett ebben a piramis játékban. A felügyeletek pedig nem vizsgálódtak, sőt munkatársaik tömegét bocsájtották el, volt ahol a kockázat kezelési osztály létszámát egyetlen főre csökkentették!
Eközben maguk a befektetési bankok is hatalmas, egyre növekvő kölcsönöket vettek fel, a már említett tőkeáttétel konstrukcióval, a vagyonalapjuk mindössze 3%-os volt, s mindezt azért, hogy további nagy kockázatú jelzálogokat vásárolhassanak a CDO-ik hoz.

A másik nagy manipuláció a hitel nem teljesítés csere ügyleteknek (CDS – Credit Default Swap) nevezett derivatívákkal való kereskedés. Ebben élen járt az AIG biztosító. Ezt az ügyletet a CDO-k biztosítására hozták létre, vagyis a nemzetközi befektetők rendszeres negyedéves díjfizetése ellenében az AIG kártérítést ígért a bedőlt CDO-k után a tulajdonosoknak. A normál biztosításokkal ellentétben, CDS-t bármilyen befektető vehetett az AIG-tól, ha általa nem birtokolt CDO-k ellen spekulált. (A Morgan Stanley is így tett, és több százmilliót keresett rajta.) Ez rövidtávon hatalmas profit, ám hosszú távon biztos bukás. Például a Goldman Sachs 2006 végére már nem csak kereskedett ezekkel a mérgező CDO-kkal, de ő maga aktívan spekulált a saját CDO termékei ellen. Olyan összegben (22milliárd dollárért) vásárolt CDS-eket az AIG-től, hogy az magát az AIG-t is bedőléssel fenyegette, pedig ekkora már a CDO-ok egyharmada bedőlt, ezért 150 milliós biztosítással védték magukat az AIG potenciális bukásától.
2007-ben pedig már olyan CDO-kat dobtak piacra, melyeket úgy terveztek, hogy a vevők veszteségeivel arányosan saját bevételük egyre nő.
A 2010-es kongresszusi meghallgatásukon cinikusan nyilatkoztak képviselői, és nem ismerték el, hogy bárkinek bármilyen kárt okoztak volna.
A minősítők, elemzők is épp ilyen cinikusak voltak, és nem különben hatalmas vagyonokat szakítottak az üzletből.

Kik jártak hát pórul?
Miközben a résztvevőknek a hajszála sem görbült, felelősségre sem vonták őket, sőt magas jutalékokat és bónuszokat kaptak a vezetők és dolgozók.

Most már látható, hogy ebben a trójai falóban, ha tetszik értékpapírozási táplálkozási láncban szinte minden résztvevő nyertes, hosszabb rövidebb idő alatt olyan hihetetlen vagyonokat tesznek zsebre, fizetések, jutalékok és bónuszok, sikerdíjak formájában, amely mindenképpen megéri számukra ezt ez etikátlan bűnszövetkezetben végrehajtott tranzakció sorozatot.
A vesztes pedig nem más, mint a kisemmizett, elszegényített kisember, aki adósként, vagy kisbefektetőként a kezdet és a vég. A fizetési elmaradással küzdők pedig mindent elvesztettek.

Szász Gerda – Ricardo deep Force – Szabad Riport Tudósító Iroda

előző: A hitel, a bankok trójai falova 2.

Reklámok
Galéria | Kategória: KÉK, Ricardo deep Force, Szász Gerda, SZERZŐK, TERRORIZMUS
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.