Nyikos Tibor – Furcsa némaság

Nyikos Tibor – Furcsa némaság

Furcsa némaság, ami ráborult az estre,
Mint az őszi lombok, amelyet rozsdásra festettek;
És itt ülök némán a szobámnak sarkában,
És elnézem a gyertyám a csendes félhomályban.

Ami meglobban néha, mintha jelezne nékem,
Hogy itt jár most valaki ebben a létben;
Majd megkondul az óra a kopottas sarokban,
Jelezve az időt, azt, ami hátra van.

Furcsa némaság, ami ráborult az estre,
És sorba elém jönnek, akik már rég elmentek;
Sápadt arcuk megcsillan az éjben,
Oly érdekes mind, ahogy a szemembe néznek.

Már nem szólnak semmit, csak némán bolyongnak,
És emlékeznek ők, hogy egyszer itt jártak;
És itt lebegnek csendben a szemem tükrében,
Majd eltűnnek mind a gyertya fényében.

Nyikos Tibor – 2012. Október havában. 31.-én

Reklámok
Galéria | Kategória: IRODALOM, KULTÚRA, SZERZŐK | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.