Nyikos Tibor: Lovaink lábának

Lovaink lábának
(dalszöveg)

Lovaink lábának,
A dobbanását hallom;
Pusztáink mélyéről,
Most feltörnek a hangok.

Vitézeink gyűlnek,
Az ősi halmok felett;
A kardjuk magasban,
A nap felé integet.

Sólymaink az égen,
Most mutatják az utat;
Árpádnak népének,
Mi az újkor felé halad.

Lovaink lábának,
A dobbanását hallom;
Pusztáink mélyéről,
Most feltörnek a hangok.

Megvívjuk mi testvér,
A végső harcunk itten;
De az ősi földből,
Csak a Magyar vehet.

Ne hagyunk mi semmit,
Az idegen kezekre;
Elűzzük az összest,
Mint a rút férgeket.

Lovaink lábának,
A dobbanását hallom;
Pusztáink mélyéről,
Most feltörnek a hangok.

Gyere testvér vélem,
A végső ütközetbe;
Hadd lássa a világ,
A hős Magyar lelkeket.

Magyar dombok gyűlnek,
A pusztáink mélyében;
Magyarok nyugszanak,
Az úrnak a kezében.

Lovaink lábának,
A dobbanását hallom;
Pusztáink mélyéről,
Most feltörnek a hangok.
.

2012. Június havában.26.-án
Nyikos Tibor

Reklámok
Galéria | Kategória: IRODALOM, KULTÚRA, SZERZŐK, Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.