Célkeresztben: A bankok – a pénz urai 3. rész

Cserében az új bank annyi új pénzt kölcsönzött a brit politikusoknak, amennyit csak akartak – mindaddig, amíg biztosították a kölcsön visszafizetését a brit lakosság közvetlen megadóztatása révén. Így az Angol Bank törvényesítése nem kevesebbet eredményezett, mint a pénz törvényes hamisítását magáncélú nyerészkedés céljából. Sajnálatos módon manapság szinte minden nemzetnek magántulajdonú központi bankja van, az Angol Bank mintájára. Akkora a központi bank hatalma, hogy hamarosan átveszi a nemzetgazdaság teljes irányítását. És hamarosan megvalósul a plutokrácia: a gazdagok uralma. Ez olyan, mint a Maffia kezére játszani a hadsereget. A zsarnokság veszélye végletesre nő. Igen, szükségünk van központi bankokra! Nem, nincs szükségünk arra, hogy magántulajdonban legyenek! A nemzet kötvényeket ad el a központi banknak, hogy olyan dolgokra költhesse a pénzt, amire adót szedni nincs meg a politikai hatalma. Minél több pénz van forgalomban, annál kevesebbet ér a pénzed.

Az alábbi összeállítás egy 1996-ban készült film szövegéből készült….
Bár a film az amerikaik szemszögéből vizsgálja a kérdést, azonban az amerikai történelmi sajátosságoktól eltekintve megállapításai és a tények, melyeket közöl, bármely mai állam, kormány gazdasági pénzügyi és politikai problémájának gyökerére rávilágít. Ezért mindenképpen érdemes odafigyelni és elgondolkodni, mert nagyon is ismerősnek fog tűnni a szituáció.

PÉNZURAK
Avagy hogyan vették át az uralmat a nemzetközi bankárok Amerika felett.

BANK OF ENGLAND

A 16. század végére Anglia pénzügyi romokban hevert. A mintegy 50 évnyi, szinte folytonos háborúskodás Franciaországgal és Hollandiával teljesen kimerítette. A kétségbeesett kormánytisztviselők a pénzkölcsönzőkhöz folyamodtak politikai céljaik eléréséhez szükséges kölcsönökért rimánkodni. Ennek ára nagy volt: egy kormány által szentesített, magántulajdonú bank, ami a semmiből teremtve bocsáthat ki pénzt.

Ez lett a világ első magántulajdonú központi jegybankja: a Bank of England. Noha megtévesztésből az Angol Bank nevet adták neki, hogy a lakosság a kormány részének higgye, ez nem így volt. Mint minden más magán társaság, az Angol Bank is részvényeket árult, hogy elinduljon. Eredetileg úgy volt, hogy a befektetők, akiknek nevét sosem fedték föl, egy és negyed millió angol fontnyi aranyérméért veszik meg saját részüket, de ebből csupán 750 ezer fontot fizettek be. Ennek ellenére a bankot annak rendje és módja szerint 1694-ben megnyitották, és beindult az üzlet: sokszorosát kölcsönözte ki a feltételezett pénztartaléknak, és mindenért kamatot szedett!

Cserében az új bank annyi új pénzt kölcsönzött a brit politikusoknak, amennyit csak akartak – mindaddig, amíg biztosították a kölcsön visszafizetését a brit lakosság közvetlen megadóztatása révén. Így az Angol Bank törvényesítése nem kevesebbet eredményezett, mint a pénz törvényes hamisítását magáncélú nyerészkedés céljából. Sajnálatos módon manapság szinte minden nemzetnek magántulajdonú központi bankja van, az Angol Bank mintájára.

Akkora a központi bank hatalma, hogy hamarosan átveszi a nemzetgazdaság teljes irányítását. És hamarosan megvalósul a plutokrácia: a gazdagok uralma. Ez olyan, mint a Maffia kezére játszani a hadsereget
A zsarnokság veszélye végletesre nő. Igen, szükségünk van központi bankokra! Nem, nincs szükségünk arra, hogy magántulajdonban legyenek! A nemzet kötvényeket ad el a központi banknak, hogy olyan dolgokra költhesse a pénzt, amire adót szedni nincs meg a politikai hatalma.
Minél több pénz van forgalomban, annál kevesebbet ér a pénzed. A kormány annyi pénzt szerez, amennyire szüksége van, és az emberek pénzük elértéktelenedésével fizetnek érte.

A csalás szépsége, hogy ezer emberből egy sem tudja, hogyan működik a rendszer, mert általában szépen el van rejtve összetett, hatalmas gazdasági blablában. Az Angol Bank megalapításával az országot hamarosan elárasztotta a pénz. Az árak országszerte megduplázódtak. Hatalmas kölcsönöket nyújtottak a legvadabb csalások finanszírozására.
Egy vállalkozás javasolta lecsapolni a Vörös-tengert, hogy megtalálja az aranyat, amit az egyiptomiak süllyesztettek el, amikor üldözték Mózest és az izraelitákat. 1698-ra a kormányzati adósság a kezdeti egy és negyed millió fontról 16 millió fontra nőtt.

Természetesen az adókat megemelték, aztán megint megemelték, hogy megfizessenek mindezért. Keményen markukban tartva a brit pénzellátást, a nemzeti gazdaságot belelökték a fellendülések és visszaesések hullámvasutazásába. Pontosan abba, aminek megakadályozását ígérik a központi bankok bevezetésekor.
Eddie George: elnök, Bank of England. Két dolog van, amit érdemes megjegyezni a Bank of Englanddal kapcsolatban és az összes központi bankra vonatkozik. Az első: részvétel a monetáris politika alakításában, a monetáris stabilitás elérésének határozott céljával. Azonban, mióta az Angol Bank megszerezte az irányítást, az angol font ritkán maradt stabil. Most nézzük meg, milyen szerepet játszott a Rothschild család, amit a világ leggazdagabb családjának tartanak.

A ROTHSCHILDOK FELEMELKEDÉSE
Frankfurt, Németország. Ötven évvel azután, hogy a Bank of England megnyitottai kapuit, 1743-ban, egy Amshel Moses Bauer nevű aranyműves érme boltot – elszámoló házat – nyitott.
Ajtaja fölé egy vörös pajzson ülő római sast ábrázoló címert rakott. A bolt a Red Shield (Vörös Pajzs) cég néven vált ismertté, németül: Rothschild. Amikor fia, Amschel Mayer Bauer megörökölte az üzletet, úgy döntött, hogy családnevét Rothschild-ra változtatja.
Amschel hamarosan rájött, hogy sokkal nagyobb profitot jelent kormányoknak és királyoknak kölcsönözni pénzt, mint magánszemélyeknek. Nem csak a kölcsönök voltak nagyobbak, de a nemzeti adók voltak a biztosíték. Mayer Rothschildnak öt fia volt. Mindegyiket kitanította a pénzteremtés mesterségére, majd szétküldte Európa nagyobb fővárosaiba, hogy fiókirodát nyissanak a családi banküzletnek. Elsőszülött fia, Amschel Mayer Frankfurtban maradt, hogy az otthoni bankot irányítsa. Második fiát, Solomont Bécsbe küldte. Harmadik fia, Nathan volt egyértelműen a legokosabb; őt 21 éves korában, 1798-ban, Londonba küldte, 100 évvel a Bank of England megalapítása után.

Negyedik fia, Karl Nápolyba ment. Ötödik fia, Jakob pedig Párizsba. 1785-ben Mayer Amschel egész családjával együtt ebbe a nagyobb, ötemeletes lakóházba költözött, amit a Schiff családdal osztottak meg. A ház Zöld Pajzs ház néven volt ismert. A Rothschild és a Schiff család a továbbiakban központi szerepet játszik Európa, valamint az Egyesült Államok pénzügyi történelmében.

A Rothschildok egy európai királlyal kezdtek üzletelni itt Williamshofban, Németország leggazdagabb emberének, pontosabban egész Európa legvagyonosabb uralkodójának palotájában – Hesse-i Vilmos Herceggel. Kezdetben a Rothschildok csak az értékes pénzérmékkel való spekulációban segítettek Williamnek. De amikor William herceget Napóleon száműzte, William 550.000 Angol Fontot (akkoriban elképesztően hatalmas összeget) küldött Nathan Rothschildnek Londonba, megbízva azzal, hogy angol kormányzati kötvényeket vagy részvényeket vásároljon, azonban Rothschild saját céljaira használta fel a pénzt. Napóleon ténykedése révén a háborús beruházások szinte korlátlan pénzszerzési lehetőséget kínáltak.
William valamivel a Waterloo-i csatát megelőzően tért ide vissza, 1815-ben. Magához kérette a Rothschildokat, és visszakövetelte a pénzét. A Rothschildok visszaadták William pénzét annyi kamattal, amennyit a brit értékpapírok hoztak volna, ha azokba fektetik a pénzt. Azonban megtartották az összes többi nyereséget, amit William pénzének forgatásával szereztek.

Nathan Rothschild később azzal hencegett, hogy az Angliában töltött 17 év alatt, az apjától kapott kezdeti 20.000 Font tőkéjét 2.500 szorosára növelte. A családon belüli együttműködés révén a Rothschildok hamarosan hihetetlen vagyont harácsoltak össze.

Az 1800-as évek közepére uralták az egész európai bankvilágot, és minden bizonnyal a leggazdagabb család voltak az egész világon. Pénzügyileg támogatták Cecil Rhodes-ot, lehetővé téve számára, hogy megalapítsa Dél-Afrika gyémánt- és aranylelőhelyei feletti monopóliumot. Amerikában a vasútépítésben támogatták a Harrimeneket, a Vanderbilteket a vasút és a sajtó terén, és a Carnegie-ket a fémiparban, és még sokan másokat. Az I. Világháború alatt valójában úgy tartották, hogy J. P. Morgan a leggazdagabb ember Amerikában. Halála után azonban kiderült, hogy csupán a Rothschildok helytartója volt. Amikor nyilvánosságra hozták Morgan végrendeletét, kiderült, hogy J. P. Morgan vállalatok tulajdonjogának mindössze 19%-a volt az övé. 1850-re James Rothschildnak, a család francia ági örökösének állítólag 600 millió Francia frankja volt – 150 millióval több, mint az összes többi francia bankárnak együttvéve. Ő építtette a Ferrilres nevű udvarházat, Párizstól keletre. I. Vilmos így kiáltott föl, amikor meglátta: “A királyok nem engedhetik meg ezt maguknak. Ez csakis egy Rothschildé lehet!”

Egy másik 19. századi francia tudósító így fogalmazott: “Csak egy hatalom van Európában, és az a Rothschild.” Semmi nyoma, hogy azóta megváltozott volna Európa vagy a világ pénzügyi életében elfoglalt uralkodó helyzetük.

Most nézzük, milyen hatással volt a Bank of England az angol gazdaságra, és hogy ez később hogyan vált az Amerikai Függetlenségi Háború fő okává.

összeállította Audie

2010.09.27.
előző rész: Célkeresztben: A bankok – a pénz urai 2. rész
következő rész: Célkeresztben: A bankok – a pénz urai 4. rész

Advertisements
Galéria | Kategória: Audie, MEGOLDÁSOK, SZERZŐK
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.