Nemzeti kincsünk a tudásunk

A magyar agy leszívása nem új keletű, és tudásunk erkölcsünk, magyarságunk földbe döngölése sem az! A Tiltott találmányok című film I. részét még 1992-ben kezdték készíteni. Közel 20 éve.A helyzet azonban sok tekintetben nem változott azóta sem.

Ami kevés változást tapasztalunk az viszont szembeszökő,  és pozitívnak egyáltalán nem nevezhető. Ez pedig az a mérhetetlen rombolás, ami a szellemi életben, az emberek lebutításában, irányíthatóvá tételében nyilvánult meg.

A hagyományos magyar iskolai oktatás még a rendszer váltás előtt, rengeteg hibájával együtt is  viszonylag betöltötte igazi funkcióját. Vagyis a gyerekeket önálló és kreatív gondolkodásra serkentette, igyekezve megmutatni. Noha ez jórészt a régi hagyományokon, és iskolákban felnőtt tanárok érdeme volt, nem pedig az úgynevezett szocialista rendszeré. Noha az állami oktatás deformálása eredményeként a hangsúly eltolódás már akkor is észlelhető volt, főként a humán tárgyak oktatásában. Akkor még a természettudományos tárgyak oktatását nem sikerült annyira lebontani, mint most.

Azonban a neoliberális rendszer rémuralmának köszönhetően a reál tárgyak oktatása sem kerülhette el végzetét. Hiszen a reál a műszaki tudományok képesek támogatni a humán tudományokat és viszont. Hiába az éles megkülönböztetés, azért mégsem akkora az eltérés a két ág között. Mára sajnos odáig jutottunk, hogy a liberálisnak címkézett oktatás a a nemzet pusztulásához vezet, hiszen épp ott támad, ahol a legnagyobb kárt okozza, a gyermekeket vette célba. Első lépésben azokat a tanárokat befolyásolták, vagy kényszerítették (változatos eszközökkel)a silány oktatásra, a neoliberális eszmék elfogadására, és sulykolására,  akik a felnövekvő új generációt képezték. Miután a pedagógusi kart sikerült felhígítani, és lealacsonyítani az elvárt szintre. Úgy emberi, mint szakmai kvalitásukban.

Azokat a szakembereket pedig akiknek szerencsével sikerült elkerülniük ezt a darálót, más módon vonják ellenőrzés és irányítás alá. Mára oda jutottunk, hogy a műszaki értelmiség hiánycikk az országban. A jó szakemberek, mesterek lassan elfogytak, kihaltak, visszaadták az “ipart”.  Jó cipészt, órást, kőművest, gépszerelőt már lámpással kell keresni. Bár a magyar ember ösztönösen kreatív, de ez a kreativitás önmagában nem elegendő felvenni a harcot az össznépi degenerálással szemben.

Ahogy már az óvodától és általános iskolától kezdve lezüllesztették a nevelési és oktatási munkát, épp úgy a felsőoktatásban is ez a trend uralkodik.

 Hazánkban immár hosszú évtizedek óta elvonják a pénzt a kutatás fejlesztés területéről, illetve ahová mégis jut, az főleg irányított és ellenőrzött módon történik.

Visszatérve a találmányokhoz, azok a kreatív kiművelt elmék, akik saját érdeklődésüktől vezetve, akár önfejlesztéssel dolgoztak ki új találmányokat szembetalálták magukat a hivatásos tudós társadalommal, no és az őket mozgató pénzurakkal, hatalommal. A találmányaikat “lenyúlták”a hivatásosok, anyagilag erkölcsileg kisemmizték, és félreállították őket.

Gondoljunk csak az elmúlt évek magyar találmányaira, melyek jó része itthon sosem került se bevezetésre, se gyártásra. Szinte kivétel nélkül idegen kézben “landoltak”, és jó esetben megvásárolhattuk őket drága pénzen, vagy sosem jutottak el hozzánk, vagy valami felhígult elfajzott formában.

A magyar kutatók, feltalálók számára hazánkban nincs perspektíva. Hát még támogatás vagy megélhetési lehetőség. Nem véletlen, hogy a kirekesztett feltalálóink jó része saját erőből kénytelen finanszírozni kutatásait, és jól felszerelt laboratóriumok helyett, átalakított garázsban, sufniban kényszerül kísérleteinek végzésére. S csupán szabadidejében tud foglalkozni vele, hiszen elő kell teremtenie a napi betevőt is.
Nos a film néhány feltalálóval, ismertet meg bennünket és találmányukkal, melyet a magyar társadalmi összefogás híján sosem valósítottak meg itthon, nem lett belőlük magyar találmány, magyar gyártásban, a magyar érdekekért.
A bürokrácia és a hatalom, mely a tudományos életet is fogva tartja, ezt a folyamatot meggátolja. Ráadásul e feltalálóink és találmányaik olyan érdekekkel mennek szembe, mely a külföldi pénz- és az őt kiszolgáló hazai politikai- hivatali- hatalom érdekével összeegyeztethetetlen.
Ám ennél még tovább is mennek. Ha veszélyesen jónak tűnik egy találmány, melyet nem tudnak megkaparintani a saját hasznukra, akkor nemcsak annak megvalósulását, gyártását szabadalmát gátolják meg, de akár magát a feltalálót is kivonják az élők sorából! Magyarán likvidálják őket.
“Ezt a felvételt 1997 áprilisában készítettük. Egy héttel később derült ki, hogy Bóday Árpád súlyos, rákos beteg. Állapota a műtét és kezelések ellenére romlott.Azóta kutatásait nem tudta folytatni.”
Így hát elmondhatjuk, magyar érdeket szem előtt tartó önzetlen társadalmi összefogás híján, az agy elszívás nem áll meg! Jó szándékú tudósaink védelemre, a mi védelmünkre szorulnak!

És közben ne feledkezzünk meg még egy tényről. A hazaáruló “magyar” kormány például Izraellel (de talán  másokkal is) olyan tudományos “együttműködést” kötött, mely önként a nemzetünk ellenségei kezébe adja – ráadásul semmiért! – a hazai tudományos élet minden értékét, találmányát, kutatási eredményét.
Az MTA, – Magyar Tudományos Akadémia – mely ebben, és a neoliberális eszmék tudományos életre kényszerítésében és terjesztésében hihetetlen kártékonysággal működik közre, úgy tűnik immár, hogy csupán egy “tudományos gittegylet”, melynek nevében talán már az “akadémia” szó sem fedi a valódi jelentést. De az biztos, hogy mára se nem magyar, se nem tudományos.

Fehér Farkas

Advertisements
Galéria | Kategória: Fehér Farkas, SZERZŐK, TUD-TECH
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.